1970. október másodikán jelent meg a Pink Floyd ötödik stúdióalbuma, a tehenes lemez, mely egy korszak lezárását is jelentette pályafutásuk során.
Az ’Atom Heart Mother’ volt az utolsó lemez, melyen még előtérben volt a pszichedelia, a kísérleti zene, a komolyzene elemeinek használata. Ezen az albumon David Gilmour, Roger Waters és Richard Wright még egyformán vették ki részüket a dalírásból, azután kezdődött Waters dominanciája a kvartettben.
A címadó többtételes instrumentális kompozíció a teljes A oldalt betölti a maga huszonhárom percével. A darab alapjait Roger Waters és Nick Mason írták meg basszusgitárra, illetve dobra, az egész hangzást súlyossá teszik a nagyzenekarban használt hangszerek. Bár a B oldalról eltűnnek a komolyzenei elemek, marad a pszichedelia: három rövidebb dal (If, Summer 68, Fat Old Sun) után egy újabb többtételes szerzemény, az Alan’s Psychedelic Breakfast a zárás, a zenei szigor azonban marad.
A lemezkiadójuk nagy összeget fektetett bele a promóciós turnéba, hiszen kórus és nagyzenekar is utazott velük, mert ezt a megszólalást – akkoriban – nem tudták volna négyen reprodukálni.
Az ’Atom Heart Mother’ nemcsak a progresszív rock, hanem a pszichedlikus rock egyik legfontosabb albuma is egyben.
Legutóbbi hozzászólások