Amikor 1987 szeptemberében megjelent a Pink Floyd tizenharmadik lemeze, a ’Momentary Lapse Of Reason’, azonnal el is kezdték az album promóciós turnéját, mely két évig tartott, közben majdnem kétszáz koncertet adtak. Azt megelőzőleg hat esztendeje léptek fel utoljára, a ’The Wall’-lal. Az 1983-as ’The Final Cut’ albumot nem promótálták hangversenyeken, a tagok bíróságra jártak a zenekar nevének birtoklásáért, évekbe telt, mire lezárult az ügy és addigra Roger Waters már nem tartott velük.
Ez a koncertalbum, melyet a kétéves turnén, 1988 augusztusában rögzítettek Long Islanden öt fellépésen, a Pink Floyd első teljes értékű élő lemeze, pedig akkor már több mint húsz éve létezett a zenekar. 1969-ben ugyan megjelent az ’Ummagumma’, ám annak csak az egyik fele tartalmaz élő felvételeket. És ami még újdonság a pályafutásukban: először készült album és lett szervezve koncertturné Waters nélkül.
Valamiért úgy érezték, ismét ki kell adni ezt a lemezt, hozzá is adtak kilenc plusz dalt a koncertről, melyek nem fértek fel a dupla albumra több mint három évtizeddel ezelőtt, így már a teljes bulit hallhatjuk. Az eredeti mesterszalagot vették górcső alá, ezeket újították fel a mai kor számára. Annyit azért jegyezzünk meg, hogy ebben a formában ez az anyag a tavaly kiadott ’The Later Years’ boxsetben is napvilágot látott. A CD-hez mellékelt kis füzetecske nagyszerű képeket tartalmaz a koncertről, ám információt nem oszt meg a hallgatósággal.
Ilyen grandiózus turnét addig nem csinált a Pink Floyd. Bár koncertjeiken addig is nagy szerepet játszott a látvány, ez most mindent felülmúlt. Érdemes megnézni a koncert képi változatát és a botrányos velencei koncertjükről készült tévéfelvételt. Hasonlóan a Rolling Stoneshoz, ők is nagyszámú – összesen nyolc – vendégzenésszel (ebből három vokalista hölgy) álltak színpadra, David Gilmour, Richard Wright és Nick Mason is egy-egy segédzenésszel játszotta le a bulikat. Wright erre a turnéra lett újra teljes jogú tagja a Floydnak tíz év után. Amikor 1978-ban készült a ’The Wall’, már csak vendégzenész státuszban dolgozott a Watersszel való konfliktus következtében.
A koncert két jól elszeparálható blokkra épül. Az első felében a Shine On You Crazy Diamond után a teljes ’Momentary Lapse Of Reason’ albumot hallhatjuk egy felvétel kivételével, de ez sem veszett el, ugyanis a One Slip átkerült a másik oldal végére, a Run Like Hell elé. Az új daloknál nagyjából ragaszkodnak a stúdióváltozatokhoz, egy-két apróbb eltéréstől eltekintve, például a nagy sláger, a Learning To Fly kapott egy ütős bevezetőt.
A második lemez végigmegy a hetvenes évek csúcskorszakán. Mi mással indulhatna, mint a ’Meddle’ instrumentális őrületével, a One Of These Daysszel, a ’The Dark Side Of The Moon’ több mint felét eljátsszák (hét évvel később a ’Pulse’ koncertalbumon a komplett lemez hallható), a Money-t jó alaposan feltöltik hangszeres- illetve énekrészekkel, a The Great Gig In The Sky-ban Margret Taylor, Rachel Fury és Durga McBroom óriási énekteljesítménnyel rukkolnak elő. A ’Wish You Were Here’ négy dalából egyedül a zseniális Have A Cigar maradt ki, úgy látszik, ez Roy Harper éneke nélkül nem lett volna az igazi. A címadóból nekem hiányzik Waters éneke, Gilmourra hárul ez a feladat, furcsán is hangzik az egész. A végére hagytak egy blokkot a ’The Wall’-ból, ám itt nem épült fel, majd omlott le a Fal. Érdekes, hogy az ’Animals’ tételeit átugrották, később a ’The Divison Bell’ turnén sem csendültek fel arról dalok. A sok vendégzenésszel teltebb hangzást produkáltak, hitelesen visszaadták a stúdióban felvett dalok élő verzióit.
Talán felesleges egy Pink Floyd-lemez esetében megemlíteni, de kiválóan szól végig a felvétel. Bár az eredeti lemez is nagyszerű hangzással bír, én tisztábbnak hallom ezt a remixet és tökéletesen megtalálták a hangszerek közti egyensúlyt a megszólalásban.
Végre teljes képet kaphattunk a Pink Floyd ’Momentary Lapse Of Reason’ turnéjának műsoráról. A Pink Floyd úgy gondolta, az addig sem kicsi közönségét kiszélesíti, és egy olyan lemezt vettek fel, ami könnyedebben szólt, mint a megelőzőek, és elvitte zenéjét stadionokba, repterekre, hatalmas vizuális körítéssel tálalva. A dolog bejött, a lemez és ez a koncertalbum is többmilliós példányszámban kelt el, több tízezres hallgatóság előtt játszottak esténként.
Pink Floyd 1988:
David Gilmour – gitár, ének
Nick Mason – dob
Richard Wright – billentyűsök
Jon Carin – billentyűsök
Tim Renwick – gitár, ének
Guy Pratt – basszusgitár, ének
Scott Page – szaxofon, gitár
Gary Wallis – ütőhangszerek
Margret Taylor, Rachel Fury, Durga McBroom – vokál
’Delicate Sound Of Thunder – Remix’ (2020) dallista:
CD1:
Shine On You Crazy Diamond / Signs Of Life * / Learning To Fly / Yet Another Movie / Round And Around / A New Machine (Part 1) * / Terminal Frost * / A New Machine (Part 2) * / Sorrow / The Dogs Of War / On The Turning Away
CD2:
One Of These Days / Time / On The Run * / The Great Gig In The Sky * / Wish You Were Here / Welcome To The Machine * / Us And Them / Money / Another Brick In The Wall (Part 2) / Comfortably Numb / One Slip * / Run Like Hell
(* Az 1988-ban megjelent eredeti albumon nem szereplő dalok.)
Egy újabb gyöngyszem, és örök szerelem. 89- ben bevonulás után, három album tartotta bennem a lelket. Az egyik ez, a második a Black Sabbath Headless Crossa, a harmadik a Bonfire ,Point Blank albuma.
Takarodó után , walkmannel hallgattam fél éjjel őket. Egy katonatársamnak megmutattam, el is kunyerálta a kazit. Hazafelé a régi West Enden a lemezboltban megvettem újra.
Azóta megvan cd- n is, de úgy látom , ezt a kibővített kiadást is muszály lesz beszereznem.
Bakeliten is megjelenik?
Helló ! Már megjelent 3 lp-n.