Ami a Pink Floyd 13. stúdióalbumát és annak munkálatait megelőzte, annak nem sok köze volt a zenéhez. Roger Waters David Gilmourral és Nick Masonnel csatázott a bíróságon a név és maga a zenekar miatt (Waters fel akarta oszlatni a bandát, de Gilmour és Mason ebbe nem mentek bele), melyet végül az utóbbi kettőnek ítéltek. Ezek után álltak neki a felvételeknek. Az album úgy is jelent meg, hogy a Pink Floydot Gilmour és Mason alkották, Richard Wright, akit még a ’The Wall’ felvételei idején rúgott ki Roger Waters (mondjuk ő tagadja ezt), csak a kísérőzenészek névsorában bukkan fel az eredeti borító tanúsága szerint.
Másfajta Pink Floyd szól erről a lemezről, első hallásra azt gondolnánk, hogy könnyedebb, befogadhatóbb lett a banda, ám ha figyelmesebben meghallgatjuk a lemezt, kiderül, hogy erről szó sincs. Megtévesztő a kezdés, a Signs Of Life-fal úgy indul, mint a ’Wish You Were Here’ album, lebegő billentyűs futammal, finom gitárcsípésekkel, bár David Gilmour gitárja már itt is élesebben szól. Aztán az album nagy slágere, a Learning To Fly megadja az alaphangot. Sok az effekt, ott az a brutális elektromos dob, a sodró ritmus, amely a Floydra azért nem volt jellemző korábban. A The Dogs Of War lassú, földbe döngölő, szimfonikus alapja, a One Slip (ennek szövegében hangzik el az album címe) szinte táncra is alkalmas témája is idegen volt addig a Floyd világától. Viszont Gilmour három évvel korábban megjelent ’About Face’ albumán is hasonló szerzeményeket hallunk, bár ott kevésbé volt meghatározó az elektronikus hangzás. Az On The Turning Away a másik rádióslágere a lemeznek. Na, ez már sokkal inkább a régi Floydra emlékeztet, igaz, itt is viszi a prímet a mindent elsöprő megszólalás.
A lemez második oldala fajsúlyosabb: a nyomasztó Yet Another Movie, az instrumentális Terminal Frost, a két rövid részből álló segélykiáltás, a New Machine vagy a Sorrow monoton drámája nem igazán az élet napos oldalát mutatja be. Mindezek ellenére az énekdallamok, a gitárrészek alapján azonnal felismerhető a jellegzetes Pink Floyd-dalépítkezés. A szövegek háborúról, elidegenedésről, a széteső világról, az emberi gyarlóságról mesélnek.
Még egy addig nem tapasztalt változás állt be a zenekar működésében. Soha azelőtt olyan grandiózus turnét nem bonyolítottak le, mint az ’A Momentary Lapse Of Reason’ alkalmából. Majdnem három év alatt kétszáz koncertet adtak, stadionokban, nagy parkokban játszottak, esténként ötven-hatvanezer ember előtt. Erre azért is volt szükség, mert a korábbi ’The Final Cut ’albumot nem népszerűsítették turnén, és az azt megelőző ’The Wall’ sem került sok helyen bemutatásra a gigantikus díszlet miatt. Muszáj volt demonstrálni, hogy a Floyd egy aktív, kreatív zenekar.
A kísérőzenészek névsorában olyan neveket találunk, mint Carmine Appice, John Helliwell, Michael Landau vagy Tony Levin. És itt visszatérnék arra, hogy Richard Wright az eredeti borítón csak itt, közöttük szerepel, a jelenlegi kiadványon viszont teljes jogú tagként tüntették fel. A korabeli album egy olyan fotót is tartalmaz, ahol csak Gilmour és Nick Mason szerepel együtt, a mostani változat csomagolásán ennek nincs nyoma, hárman néznek a kamerába az egyik promóképen. Úgy gondolom, ezzel 34 év elteltével rehabilitálták a billentyűst, de az is lehet, hogy Gilmour tulajdonképpen Watersnek mutatott középső ujjat a változtatással.
Ez az új kiadás azonos a 2019-ben megjelent ’Later Years’ dobozban hallhatóval: az eredeti hanganyagot továbbgondolva belenyúltak néhány felvételbe (Sorrow, On The Turning Away, Learning To Fly), ezeket digitális kislemezként külön is bemutatták. Egyes helyeken Wright eddig nem hallott billentyűs felvételeit használták fel, ez annyira nem is feltűnő, viszont Nick Mason friss dobsávjai egészen másként szólalnak meg. A DVD-n további csemegéket kapunk, például a Learning To Fly klipjét eredetiben és egy újabb változatban. Láthatunk pár koncertrészletet a turnéról, fotókat, egy interjút Gilmourral és Storm Thorgersonnal, aki az album borítóját készítette, továbbá pillanatfelvételeket arról, hogyan alkották meg a lemez szürreális borítóját a tengerparton. A promóciós turné atlantai állomásáról is meghallgathatunk három felvételt, valamint a teljes albumot Dolby 5.1-ben is.
A Pink Floyd ezzel a lemezzel 100%-osan bebizonyította, hogy Roger Waters nélkül is életképes, sőt nyitni tudtak addig is nagyon jelentős rajongótáboruk után egy még nagyobb hallgatóság felé. Bár a kor elvárásainak megfelelően modernizálták és valamivel populárisabbá tették a zenéjüket, a színvonalból nem engedtek, így egy hamisítatlan Floyd-album született.
Pink Floyd 1986-1995:
David Gilmour – gitár, ének
Nick Mason – dob, effektek
Richard Wright – billentyűsök, ének
CD: Original Album – Remixed & Updated
Signs Of Life / Learning To Fly / The Dogs Of War / One Slip / On The Turning Away / Yet Another Movie / Round And Around / New Machine Part 1 / Terminal Frost / A New Machine Part 2 / Sorrow
Blu-ray: Bonus material
Music videos: Learning To Fly / Album Cover Photo Shoot 1987 / Learning To Fly (alternate version)
Concert screen films: Signs Of Life / Learning To Fly / The Dogs Of War
Documentary: David Gilmour & Storm Thorgerson – Interview, A Momentary Lapse Of Reason Album Cover Photo Shoot
Audio only: The Dogs Of War (live, Atlanta 1987) / On The Turning Away (live, Atlanta 1987) / Run Like Hell (live, Atlanta 1987)
A Momentary Lapse Of Reason – Remixed & Updated – Blu-ray audio resolution: Stereo PCM 96/24, Dolby 5.1 DTS Master Audio 96/24
Legutóbbi hozzászólások