Még meg sem jelent a legújabb ’Fellázad a semmibe vett öröklét’ című Vágtázó Halottkémek-album, telt házas lett a Magyar Zene Házába szervezett lemezbemutató koncert. Számomra több szempontból is érdekesnek ígérkezett az esemény, egyfelől még nem voltam az MZH-ban korábban, de sok jót hallottam az akusztikájáról, másfelől kissé szíven ütött, mikor rádöbbentem, hogy a VHK és én ugyanabban az évben születtünk, amiből szorosan következik, hogy nem csak a zenekar lesz idén 50 éves.
A koncertre teljesen felkészületlenül érkeztem, nem hallgattam meg az új lemezt (az igazat megvallva sosem esik jól VHK-t lemezről hallgatni, aki volt valaha koncertjükön, az talán meg tudja érteni, miért). Élőben viszont nagyon más tészta, sokszor láttam már őket és sokféle élményt megéltem már velük: eltávolodást a valóságtól, katarzist, bordarepedést is kétszer (azóta kerülöm az első sorokban rendre kialakuló húsdarálót). És volt olyan is, amikor nem éreztem semmi különöset, csak átfolytak valahogy rajtam a hangok.
A helyszín a fekete hodályokhoz szokott szememnek kissé túl steril és rideg volt, aggódva nézegettem a hatalmas üveglapokat, amelyeken át látható volt a városligeti környezet, de az efféle sík felületeken szeret összevissza pattogni a hang és kétségeim támadtak, hogyan fogja ez szolgálni a kiválónak mondott akusztikát.
Aztán Atilláék nyolc után pár perccel a húrok közé csaptak, fellobbant Az élet lángja az új lemezről, én pedig megnyugodtam: a hangzás és az akusztika kiváló volt, sőt, nagyon is illett a VHK-hoz, mintha nem csak a hangfalakból, hanem mindenhonnan zene szólt volna, amolyan körülölelősen-időtlenül.
Majdnem minden VHK-koncert elején van egy szakasz, amikor próbálom megfejteni, hogy ez mi, mitől működik és hogyan hat, aztán persze nem jutok semmire, mert lassacskán bevonódik az ember óhatatlanul és háttérbe szorul az analitikus gondolkodás. A könnyen követhető, néhol artikulátlan üvöltésekkel tűzdelt egyszerű, gyakran népies motívumok rabul ejtik az elmét, a szigorúan páros ütemek kérlelhetetlenül repetitív monotóniája elringat, de aztán mindig jön valami feszkó: elkezd gyorsulni a tempó fokozatosan és kiszámíthatóan, végül a fenevad egyszer csak elszabadul, kitör, táncra perdül és énekel.
Ha a színpadra néz az ember, ott is ezt látja, nem csak extázisba ejtenek, ők is elszállnak velünk: Grandpierre Attila széttárt karokkal sétál, szaladgál, énekel vagy kiabál, Köles Vazul félmeztelenül csépeli az üstdobokat és mindenféle más kerek, ütnivaló holmit.
Őt ellenpontozza (a Király Zoltán betegsége miatt beugró) Péntek Laca, aki hagyományos dobcuccon játszik.
Basszusgitáron Soós “Szónusz” Lajos a szokásos fretless bőgőjével alkot párt Sánta Kristóffal, aki hagyományos basszusgitárt penget.
Hathúroson Szűcs Antal Mór és Földi “Tomy” Tamás játszik, láthatóan mindenki élvezi, amit csinál, felépült a varázslat.
A közönség a tenyerükből eszik, mellettem egy lány lehunyt szemmel pörögve táncol, arrébb egy másik ledobta a cipőt-zoknit és mezítláb ropja, a színpad előtt a szokásos kemény mag félmeztelenül kavarog fékevesztetten az izzadtságszagban.
A koncert gerincét az új album dalai adják, a csúcspontot most is a nagy sláger Nincs más megoldás alatt érjük el, itt már a jelenlévők nagy része megmozdul, de legalábbis bólogat lelkesen.
Aztán még pár dal és véget ér a móka, jön a földreszállás, vár a sor a ruhatárnál, meg kell keresni a kocsit a föld alatt valahol és lassan visszatérünk a mindennapi álmainkhoz.
De legalább egy kicsit ébren voltunk megint.
Az élet lángja / Belső tűzzel az életedért! / Az örökkévalóság tánca / Zenéből nő a táj / Sipirc! / Valaha ringó táj / A fények éjszakája / A csillagok hívása / Apám emléke / Tündérek fordulója / Lélekimádás / Hunok csatája / Szél jár a réten / Ez a ti pogány imátok / Friss, erős, vidám / Aláírhatatlan történelem / Görög – Járd el az élet igazát! / A VHK kiáltványa + Nincs más megoldás (Pótolhatatlan halhatatlanság) / Halló, mindenség! // Ki vele az Istenért
Szöveg: Benedek István
Fotók: Savafan
Köszönet a VHK-nak és a Magyar Zene Házának a lehetőségért!
Május 9-én a Platon Karataev társaságában lép fel a Vágtázó Halottkémek a Budapest Parkban, jegyek kaphatók elővételben a BPP oldalán, további részletek a Facebook-eseményben.
▲ 7 499 Ft – küzdőtéri jegy április 29-ig
▲ 8 999 Ft – küzdőtéri jegy április 30-tól
▲ 11 999 Ft – Mastercard bal első és bal középső terasz*
▲ 11 999 Ft – Hoppá jobb középső terasz*
* Külön bejárat, pult és mosdó
Legutóbbi hozzászólások