Talán nem maradt más választása Nick Masonnek, ki tudja, lehet, hogy ez a kedvenc korszaka a Pink Floyd pályafutásának periódusaiból. De azt ő is látta, ha David Gilmour és Roger Waters a zenekar legjobb korszakának, a hetvenes évtizednek slágerdarabjait játssza koncertjein a saját dolgaik mellett, ostobaság lett volna harmadikként ezt az időszakot favorizálni. Lehetett volna a Floyd kései korszakát műsorra tűzni, ám Gilmour e periódus dalaiból is szemezget fellépésein.
Mason albumai nem a nagyobb közönségnek készültek, igaz, a Floyd korai korszaka sem az a megtestesült stadionrock, de a dobos végül a kezdeti éveket választotta saját bandájának fő profiljául, pontosabban a 67-72 közti lemezeket. Utoljára a Pink Floyddal turnézott 1994-95-ben – igaz, hébe-hóba bevállalt koncerteket –, majd negyed századnak kellett eltelni, hogy ismét útnak induljon. A Floyd egyik legelborultabb albumának címéről elkeresztelve társulatát, először csak pár bulit vállalt be London-szerte, melyre pillanatok alatt elfogytak a jegyek. Elindult egy európai turnéra, mely szintén elképesztő siker lett, imádták a tengerentúlon is és itt még Roger Waters is fellépett velük egy koncerten. Idén folytatódott volna a diadalút, de az a rohadt vírus – mint annyi minden mást az életben –, ezt is félbeszakította.
Elkészült egy kézzelfogható dokumentáció azonban, méghozzá a londoni Roundhouse-ban. Nem véletlen a helyszín választása, ez a koncertterem fontos szerepet töltött be a Pink Floyd pályafutásának korai szakaszában.
Azt gondolnánk, kronológiai sorrendben csendülnek fel a dalok, mert az első három számot mindjárt az egyetlen Syd Barrett-tel készült albumról (’Piper At The Gates Of Dawn’ – 1967) mutatják be, nem olyan savasan, fátyolosan szólnak ezek a dalok, mint ötvenhárom évvel ezelőtt, mégis jó hallani őket kortárs megszólalásban. Nem állnak meg az első lemeznél, már ami ezt a korszakot illeti, hiszen a ’A Saucerful Of Secrets’ és a ’More’ is több dallal jelen van a műsorban. Az előző talán legfontosabb dala, a Set the Controls Fort The Heart Of The Sun mellett a Remember A Day és a totál savas Let There Be More Light is elhangzik, no meg a címadó is, itt azonban nem borul be annyira a zene, mint eredetileg. A ’More’-on hallható a Floyd szerintem legbrutálisabb nótája, a The Nile Song, mai megszólalásban tiszta metál, ahogy zúzzák, és ki tudja, miért, Gary Kemp a szövegbe beledolgozza a Sex Pistols Holidays In The Sun dalának első sorát. Nem hagyják ki az Atom Heart Mothert sem, de a huszonkét percnyi kompozíciót hét perc alatt összecsapják, és ez hiba, egy ilyen monumentális művet nem a legjobb ötlet csonkolni. Még egy másik dal is elhangzik a lemezről, az If.
Az ’Obscured By Clouds’ albumot Gilmour és Waters is mostohagyermekként kezeli, átlépnek rajta koncertjeiken. Nos, Masonék három tétel erejéig ezt az LP-t is felidézik. A címadó és a When You’re In ugyanúgy egymás után jönnek, mint eredetileg, azonban az utóbbi nem olyan földbedöngölő, mint a stúdióban. Jó ötlet, hogy nemcsak az albumok repertoárjaiból válogattak, hanem a hatvanas évek kislemezeiről sem feledkeztek el, így halljuk a See Emily Playt, az Arnold Layne-t és műsorzárásként felhangzik a Point Me At The Sky is 1968-ból, ami nem tartozik még e kor legismertebb dalai közé sem. A Vegetable Mant még 1967-ben Syd Barrett-tel vették fel, ám egészen 2016-ig, az ’Early Days 1965-72’ kiadásáig rejtve maradt ez a felvétel a nyilvánosság elől, Mason és csapata pedig úgy gondolta, élőben is megéri bemutatni. Viszont kimaradt az ikonikus kislemez, a Careful with That Axe Eugene, amit mindenki Antonioni ’Zabriskie Point’ mozijához köt, a film kedvéért újra fel is vették a dalt, továbbá hallhatjuk egy nagyon erős koncertváltozatban az ’Ummagumma’ duplán 1969-ből. A One Of These Days az egyetlen szerzemény, melyet mindhárom Floyd-tag műsoron tart, a ’Meddle’ kezdő instrumentális dübörgésének nehéz ellenállni. A lemezről még egyet bevállaltak, ez a Fearless, még a fociszurkolók kántálása sem maradt ki. Oké, Waters időnként előveszi a Set The Controls For The Heart Of The Sunt, ám a dolog úgy fest, Mason vindikálta a Floyd legelvontabb korszakát.
Nick Mason mellett a zenekar jól ismert arcokból áll. Guy Pratt basszusgitáros végig ott zenélt a Floyd Waters nélküli éveiben, később Gilmourral is rendszeresen együtt muzsikált. Gary Kemp gitáros végig kitartott a Spandau Ballettben a tavalyi feloszlásig, míg a másik gitáros, Lee Harris a Blockheadsben szolgált Ian Dury mellett. Dom Beken billentyűs az informatika világában is jól eligazodik, de zeneszerzőként is jegyzik, és hogy legyen a Floydhoz is némi igazodási pontja, dolgozott együtt a néhai Rick Wrighttal. Mason mellett nincs segédütős, mint a Floyd utolsó korszakában, kőkeményen dolgozza végig ezt a két órát. A Floyd zenészei nem igazán voltak mozgékonyak a színpadon, itt viszont a három gitáros derekasan végigugrálja a koncertet, pedig a tinikorból már régen kinőttek. Guy Pratt és Gary Kemp testvériesen megosztoznak az énekrészeken. A koncertet időnként rövid beszélgetések szakítják félbe, ezekben archív Pink Floyd-felvételeket is láthatunk.
Összegzés:
Nick Mason megtalálta azt a teret, ami manapság nem lefedett a Pink Floyd pályafutásában. Bár a hangzás nekem túl steril a zenekar korai korszakához képest, a gitár hangzása hiteles, és a két énekhang is eredetiben hozza a dallamokat. Nagyon dicsérendő, hogy a dobos nem engedi, hogy a Floyd kevésbé népszerű, savas korszaka az enyészeté legyen, megismerteti azt a fiatalabb generációkkal is. Ha jövőre végre eltakarodik ez az istenverte pandémia az életünkből, remélhetőleg mi magyarok is meghallgathatjuk végre ezeket a nagyszerű szerzeményeket élőben.
Pontszám: 8
Megjelenés: 2020
Kiadó: SMG
Stílus: progresszív rock, pszichedelikus rock
Származás: Nagy-Britannia
Zenészek:
Nick Mason – dob
Guy Pratt – basszusgitár, ének
Gary Kemp – gitár, ének
Lee Harris – gitár, vokál
Dom Beken – billentyűsök, programok, vokál
Dalcímek:
01. Interstellar Overdrive
02. Astronomy Domine
03. Lucifer Sam
04. Fearless
05. Obscured By Clouds
06. When You’re In
07. Remember A Day
08. Arnold Layne
09. Vegetable Man
10. If
11. Atom Heart Mother
12. The Nile Song
13. Green Is The Colour
14. Let There Be More Light
15. Childhood’s End
16. Set The Controls For The Heart Of The Sun
17. See Emily Play
18. Bike
19. One Of These Days
20. A Saucerful Of Secrets
21. Point Me At The Sky
Kedves Olvasó kollégák, illetve szerző! Kérlek, magyarázd el valaki milyen a sokszor emlegetett savas zene. Ez új nekem. Szerencsém volt Masont ezzel a bandával 3szor látni. Döbbenetes jó volt, többen sírtunk. A jatekido 160 perc körül volt. A teljes AHM nem fér volna bele. Ez így volt döbbenetes. Remélem, a jövő évi 2-n megkönyörül a vírus…
A pszichedelikus rockzenét időnként acid rocknak is nevezik, ennek bátorkodtam használni a magyar terminusát – nem egyedüliként. Az acid szó a szlengben egyébként a kábítószert is jelenti.
Ejnye Miki, itt kisebbségben vannak a vegyészek és a drogosok is … 🙂