A Pink Floyd zenészei nem állnak le, mindig történik valami körülöttük. Idén jelent meg Roger Waters koncertalbuma, de David Gilmour 2024-es szólólemeze szintén frissnek számít a zeneboltok kínálatában. Nick Mason minden Pink Floyd-lemezen dobolt a megalakulás (1964) óta, így ő az egyetlen „állandó” tag. És nemcsak dobolt, de kivette részét a zeneszerzésből is. Mason tavaly újra kiadta szólóalbumait – a ‘Nick Mason’s Fictitious Sports’, a ‘Profiles’ és a ‘White Of The Eye’ című korongokat. Az eredeti debütálásuk óta 2018-ban „boxszettként” (’Unattended Luggage’) egyszer már kiadásra került a 3 anyag együtt CD-n és LP is, de 2024-ben önállóan megjelenő kiadványokként kerültek a zeneboltokba a Warner Music Group gondozásában, így külön-külön is megvehetők.
Mason első jelentős – Pink Floydtól független – munkája az eredetileg 1981-ben megjelent ’Nick Mason’s Fictitious Sports’ volt. A kiadványon Robert Wyatt (Soft Machine, Matching Mole) énekes mellett több más nagyszerű zenésszel dolgozott, olyanokkal, mint Carla Bley (billentyűsök, zeneszerző, producer), Chris Spedding (gitár), Steve Swallow (basszusgitár) és sokan mások. Az album egy pozitív vibrálású, zenei kategóriába nehezen besorolható, humorral átszőtt dalszövegekkel tarkított, egyedi, több stílust fuzionáló, különleges dallammegoldásokkal tűzdelt zenei csemege.
Mason második szóló anyaga ’Profiles’, ahol először dolgozott együtt a 10cc nevű brit art rock banda gitárosával, Rick Fenn-nel. Az 1985-ben kiadott lemez két dal kivételével instrumentális szerzeményeket tartalmaz. A két kivétel a Lie For A Lie, melyet David Gilmour, a Pink Floyd énekes-gitárosa és Maggie Reilly (Mike Oldfield) énekeltek fel, valamint az Israel című felvétel, mely Danny Peyronelnek, a UFO együttes énekes-billentyűsének tolmácsolásában került a szólólemezre.
Mason harmadik szólókorongja a ‘White Of The Eye’, amely gyakorlatilag az azonos névre keresztelt brit horror-thriller filmzenei albuma 1987-ből. A nagylemezen 14 prog-rock szerzemény csendül fel, melyeket Mason ismét Rick Fenn-nel komponált együtt. Hozzám minden szempontból ez áll a legközelebb a három közül. Nemcsak zenei szempontból, de az album külső művészi megjelenése alapján is kiváló, nézőpontomból gyönyörű. A közelről fotózott emberi szem, amely nemcsak a borítón, de a lemezen is visszaköszön, igazán bizarr. Ráadásul a lemeztartó tasak kialakítása még fokozza a hatást.
Mindhárom hanganyag zenei rendezői / hangmérnökei kitettek magukért. A keverés és a hangszerek harmonikus aránya méltó a Pink Floyd dobosához. Egyéni ízlésem szerint a gitárok, elsősorban az akusztikus gitárok hangzása csodálatosra sikerült a ’87-es utolsó albumon. A ’81 első albumon a dob- basszus ritmusok, ritmusváltások és a fúvós hangszerek kavalkádja időnként fúziós dzsessz mestermű érzetét kelti bennem. Úgy gondolom, e műfaj kedvelőinek érdekes kikacsintás lehet ez a zene.
A három nagylemez három külön világ. Egyik sem ígér könnyed szórakozást. A közös pont, hogy mindegyik igazi zenei desszert, melyeket a progresszív muzsikák kedvelőinek, akik nem ragaszkodnak egy stílushoz, csak a minőséget keresik, érdemes ismét megkóstolniuk.
A lemezek kaphatók a hivatalos hazai forgalmazónál:
Nick Mason: ‘Nick Mason’s Fictitious Sports’ CD-n és LP-n
Nick Mason & Rick Fenn: ‘Profiles’ CD-n és LP-n
Nick Mason & Rick Fenn: ‘White Of The Eye’ CD-n és LP-n
Legutóbbi hozzászólások