„Nem bánok semmit!” – Hetvenöt éve született Lemmy

El tudjátok képzelni őt lenyugodott nagypapaként, ahogy az unokáit dajkálja kedvenc foteljében ücsörögve? Én nem, pedig ma lenne hetvenöt.

„We play rock and roll!” – nem metál, de zúzósabb, mint bármely metálbanda muzsikája. A Motörhead koncertjei nem tartottak kilencven percnél tovább, ő végig szaggatta pengetőjével a basszusgitár négy húrját, akárcsak egy ritmusgitáros: egy rövidebb időszakot leszámítva nem kellett neki két hathúros játékos a bandába.

Kevés karakteresebb alakulat működött a rock történelme során, mint a Motörhead, bármelyik daluk már első hangjából felismerhető. És ehhez a zenekar negyvenéves fennállása során végig hű maradt, semmi kísérletezés, megújulás, csak az agyszaggató basszusriffek és az azokra épülő gyilkos tempójú rock and roll nóták. Ezért szeretjük őt ma is, és nem hiszem, hogy egy rajongó ennél többre vágyott.

Járta a világot, zenélt, csajozott, ivott, cuccozott – semmiből nem csinált titkot. Nem csak játszotta, megélte a rock and rollt, ahogy nagyon kevesen. Most őszintén: kezdjük el sajnálni azért, mert életvitele tett pontot életére? Dehogy! Bár nem egészen az az élethossz adatott meg neki, ami mindenkinek járna, tartalmát tekintve ötször annyi jutott neki, mint egy fotelrockernek.

„Totális sokkot okozott, amikor elment, mert mindig olyan volt nekem, mint egy szobor, ami halhatatlan. Halálakor megrémültem, és azt kérdeztem? »Hol van a Kapitány?« Keresztapánkként tekintettünk rá, nem kétséges, nélküle nem született volna meg a Metallica. Amikor még velünk volt, úgy éreztem, rendben haladnak a dolgok” – így emlékezett róla egyik legnagyobb tisztelője, James Hetfield két évvel ezelőtt.

Bár személyisége sokaknál kiverte a biztosítékot, őszintesége párját ritkítja és ez érvényes megnyilatkozásaira, zenéjére, életmódjára. Pontosan tudtuk, ki volt ő.

Az elmúlt öt esztendőben generációjából sokan itt hagyták a látható világot. Volt, akinek halála nagyon mélyen érintett, akadtak olyanok, akiké kevésbé. Lemmy hiánya határozottan az első csoportba sorolható. Most is nehezen hiszem el, hogy immár öt éve nincs velünk.