Mi vagyunk a… Pannonium Orchester

Mi vagyunk a… rovatunkban ezúttal egy különleges bandát ismerhetsz meg, méghozzá a didaktikus progresszív szociorockot játszó Pannonium Orchestert. A csapat az elgondolkodtató szövegekkel megtoldott dalaival azt a célt tűzte ki zászlajára, hogy kivigyék a nevelést-oktatást a rockzene keretei közé is.

Didaktikus progresszív szociorock. Hogy mi is az? Nos, a Pannonium Orchester a viccesnek tűnő stílusmeghatározás mögött minden szónak jelentést tulajdonít, legfőbb célkitűzésük pedig az, hogy egyfajta népművelő tettet vigyenek véghez, amit szövegeik, valamint zenei eszköztáruk is alátámaszt. A gárdában tanár- és mérnökemberek zenélnek együtt, új lemezük pedig nemrég jelent meg ‘Quo Vadis?’ címmel. „Az általunk képviselt stílus szerintünk már 30 éve kihalt, de hisszük azt, hogy még létezik az a hallgatói réteg, akinek ez a zene még tud közvetíteni valós értékeket – áll a zenekar bemutatkozó anyagában. – Túlzás lenne kijelenteni, hogy új stílust találtunk fel, hogy mi mások vagyunk, mint a többiek. Nem, és nem is törekszünk erre. Mi egyszerűen mutatni szeretnénk egy alternatívát az embereknek, hogy másképp is lehet csinálni. Mi gondolkodtatni szeretnénk. Ennek egyértelmű leszögezése alapvető fontosságú a zene és szöveg egységének megértéséhez.”

A zenekar dalai igényesen megkomponáltak, valamint meglehetősen sokrétűek, néhol még rockoperás hatásokat is felfedezhetünk bennük, a szövegek pedig valóban elgondolkodtatóak. Mindezzel üde színfoltnak számítanak a hazai zenekarok tömkelegében. „A szociális kérdések mellett történelmi témákat is bedobunk, mert azokból is lehet tanulni. Tanulni, mert a mi zenénk – ha már meg kell határozni a műfajt – valamiféle »népművelő« rockzene: azt az űrt lenne hivatott kitölteni, amely a magyar könnyűzenében szerintünk megvan: kivisszük a nevelést-oktatást a rockzene keretei közé is. Nem hirdetünk »kivonulást« a ‘romlott’ világból, nem kívánunk részt venni pártpolitikai manipulációkban és nem gondoljuk azt, hogy mi mindent mindenkinél jobban tudunk és csinálunk. Amit teszünk, azzal mindössze elgondolkodtatni szeretnénk, ha már megadatott nekünk, emberi lényeknek a gondolkodás képessége.”

A fentebb említett ‘Quo Vadis?’ című lemezük a második a sorban, amely meglehetősen régen, 2001-2002-ben, az ‘Éjjel, távol’ albumuk felvétele után, a zenekar legtermékenyebb szakaszában íródott. „2002 nyarán láttunk neki a stúdiótevékenységnek, amelyet kevés próba előzött meg. Részint emiatt, másrészt az állandó fejlődésből eredő változtatások miatt a húsz(!) évvel korábban felvett ‘Quo Vadis?’-t a megjelenésekor hallgatva gyakran mondogattuk, hogy »na, már ezt és azt is teljesen másképp játsszuk vagy kéne játszanunk«. Persze a témák, a motívumok és a szerkezet megmaradt, de a most végre kiadásra is megérett változaton sok minden másképp szólal meg, mint akkor, egyrészt a rendelkezésünkre álló stúdiótechnika, másrészt az új éneksávok, harmadrészt pedig a lemezre pakolt »effektréteg« miatt. A ‘Quo Vadis?’ egy tézis-antitézis-szintézis vázra épített keretes konceptalbum, lazán egymásba fonódó, egymásra utaló dalokkal és a szövegekben előforduló gondolatokhoz kötődő zenével. A szövegek társadalmi témájúak, a fogyasztói társadalmat, a globalizációt és a liberalizmust félre(túl-)értelmező embereket kritizálva mutatják be korunk és világunk tipikus szociális problémáit, utalva a »modern«, urbanizálódott ember és a környezet (természet) nem túl jó kapcsolatának kérdéskörére is. Mindezt több helyen szinte csapongó zene kíséri, amely alapvetően a kapkodó, felszínes kultúráról szóló szöveget támasztja alá, a visszatérő gondolatokat (menés, rohanás, pusztulás) motívumokkal jelezve, némelykor tisztán zenei eszközökkel utalva a mondanivalóra. A ‘Quo Vadis?’ összességében egy nagyrészt tudatosan szerkesztett, tárgyilagosabb, gondolatibb zene, éles hangú kritikákat megfogalmazó, többrétegű (biblikus, szociálpszichológiai, környezetvédő) szövegekkel.”