A Metallica a világ egyik legsikeresebb metálcsapata, bármit lépnek, rajongók százezrei követik őket, egy különleges eseményre pedig nem meglepő, hogy még többen kíváncsiak. Először „csak” negyvenezer rajongó két koncert alatt, majd jött a mozis vetítés, és így érkeztünk el a jelenbe, amikor is augusztus 28. óta a világ minden pontján az ’S&M2’ szól. A kiadvány (ami minimum hét különböző csomagban jelent meg) sikeressége már előre borítékolható, de azért nézzük meg részletesebben a tartalmát!

A film első percei San Francisco városát, nevezetességeit és a helyszínt mutatják be, még mielőtt megérkeznénk a Chase Centerbe. A koncertterem zsúfolásig tele és a San Francisco Symphony önállóan kezdi meg a műsort, mégpedig Ennio Moricone The Ectasy Of Gold című művével. Ezt a Metallica-rajongók már ismerhetik, hiszen 1983 óta minden Metallica-koncertet ezzel vezetnek fel. A 20 évvel ezelőtti ’S&M’-bulikhoz hasonlóan most is a szimfonikus zenekar szólaltatta meg önállóan, Edwin Outwater karmester irányításával. A folytatás is hasonló: a Moricone-tétel utolsó motívumai alatt megérkezett a színpadra a banda négy zenésze és a közönség örömujjongása közepette kezdtek bele közösen a The Call Of Ktuluba. A Papp László Budapest Sportarénás fellépéshez hasonlóan körszínpados elrendezésben játszottak, csak itt a szimfonikusok helyezkedtek el az első nézősorok helyén egy nagyobb átmérőjű körben. A hangzás kristálytiszta, minden tökéletesen szól, a szimfonikus zenekart nem nyomják el Hetfieldék. A képminőség varázslatos, a kamerák képe végigpásztázza az egész körszínpadot, láthatjuk az ütőhangszeresektől a vonósokon át a réz- és fafúvósokig a teljes társulatot. Tetszik, hogy Robert Trujillo játékát külön kiemelik, hiszen ő a basszusgitár magas regisztereiben penget ekkor. Az instrumentális tétel után levegőt sem vehetünk és haladunk tovább a szintén ’Ride the Lightning’-os dallal, a For Whom the Bell Tollsszal.

Az egész első rész alatt érezhető, hogy a zenekar és a szimfonikusok egysége tökéletes. A karmester és Lars Ulrich remekül irányítja a színpadon elhelyezkedő zenészeket. A körszínpados megoldásnak köszönhetően teljes 360 fokban beláthatjuk a színpadot, így olyan különleges nézőpontokat is elkaphatunk, mint Lars játéka hátulról, de a kamerák azt is elcsípik, ahogy Kirk Hammet kikukucskál a vonósok közé, vagy ahogy James Hetfield nyom egy ökölpacsit zenésztársával. A szimfonikus zenekar hangszerelése követi a Metallica-dalok szerkezetét, így a gitárszólókat is jól hallhatóan játsszák a hegedűsök. A hangulat óriási és a közönség is teljesen része a produkciónak. Ennek tökéletes bizonyítéka, hogy nem akarják abbahagyni az éneklést még azután sem, hogy már rég nem szól a zene. Ezek után a legutóbbi nagylemez, a ’Hardwired…to Self-Destruct’ dalai következnek, személyes kedvencem, a Moth Into Flame is megszólal, ami bitang jól működik élőben.

Az első rész vége előtt azért a DTS hangzás finomságait is letesztelhetjük, amikor a ’Load’-os The Outlaw Tornt szólaltatják meg. Tökéletesen hallható a szimfonikus zenekar, a basszusgitáralap és James hangerőpotis díszítései is. A frontember szólója alatt a kép persze bejárja a színpadot, így betekinthetünk a szimfonikusok munkájába is. Nem volt könnyű dolguk, hogy tudják követni a négyes játékát. Kíváncsian vártam, hogy előkerül-e a műsorban az a mű, amely konkrétan az első szimfonikus koncertre íródott. A No Leaf Clover természeten ez alkalommal már kihagyhatatlan volt.

A második részben Lars ragadja magához a mikrofont és a színpadra hívja a San Francisco Symphony vezetőjét, zenei igazgatóját, Michael Tilson Thomast, aki dicséri zenészeit. A két évtizedes jubileum megünneplése természetesen kihagyhatatlan mind a szimfonikusok, mind a Metallica számára, ennek tiszteletére pedig egy különleges összeállítást mutatnak be, melynek első részeként vezetőjük dirigálásával szólaltatja meg a szimfonikus zenekar Szergej Prokofjev Szkíta szvitjének második tételét. A második lépcsőben a Metallicával közösen adta elő a nagyzenekar Alexander Mosolov művét (The Iron Foundry), mely a szimfonikus zeneművészet indusztriál próbálkozásai közül való, Jamesékkel együtt eljátszani a darabot kvázi az indusztriális metál újfajta megközelítése. Az eddig hallott egy órához képest ez egy idegen terep, és hiába nagyszerűek a zenészek, valamint remek az osztott képernyős megjelenítés, a koncert hangulata mégis leül. A harmadik részben ismét csak a nagyzenekar játszik, ám James Hetfield marad énekelni, így szólal meg a The Unforgiven III. Szerintem ez a három műsorszám kihagyható lett volna a műsorból, de értem a szándékot, hogy az ’S&M’ húszéves jubileumán történjen valami olyan is, ami eddig még nem valósult meg. Fáj kimondani, de ezek a percek számomra csak unalmat hoztak.

Az All Within My Handshez érve visszatér az eredeti karmester, Edwin Outwater, így bíztam abban, hogy a különleges műsor folytatódik, hiszen a ’St. Anger’-es tételt akusztikus változatban szólaltatta meg a banda. A Cliff Burtonre való emlékezés Scott Pingel nagybőgőszólójával még érthető, hangulatilag viszont sajnos nem kapcsolódik az első részhez.

Vártam, hogy mikor robbantják fel a puskaporos hordót és kerül vissza minden oda, ahonnan elindultunk. Amikor megszólalt a Wherever I May Roam felvezetője, láthatóan újra beindult a fejrázás a közönség soraiban, de a korábbi hangulat tökéletességét csak az ’…And Justice for All’ legendás dala, a One hozta vissza számomra. Nem hittem, hogy ezt a mámoros kilenc percet lehet még fokozni, de a Master Of Puppetsszel sikerült. Érdekes, hogy a Nothing Else Matters ilyen környezetben kapott helyet. Persze kihagyhatatlan, de szerintem jobb lett volna az akusztikus blokkot kibővíteni vele.

A végén az Enter Sandmanre visszajön Michael Tilson Thomas, aki a dal végére a karmesteri pálcát egy Nord electro 2 elektromos orgonára cseréli, így teszi emlékezetessé a finálét. És hogy igazat adjak Bigfootnak – aki hiányolta az igazi slágereket a buliról –, tényleg elfért volna még néhány metálos dal az Enter Sandman után, de a műsoridő így is két és fél órás, és a látvány, a hang, na meg persze a show azért kárpótolt. Olyan jeleneteket is elkapott a kamera, amikor Robert a nézők közé ment ki játszani és úgy hergelte a Chase Center közönségét.

Az ’S&M2’-hoz kapcsoló üzleti rész sem piskóta, van miből választani: DVD, Blu-ray, 2 CD+DVD, 2 CD+Blu-ray, 2 CD, színes (indie exkluzív) és fekete 4 LP és kétféle Super Deluxe változat is elérhető világszerte. A Metallica neve garancia arra, hogy a Föld bármely részén meg fogják venni ezt a kiadványt, pláne most, hogy idén ilyen volumenű koncertek sehol sincsenek a világon. Ez egy minőségi kárpótlás.

Összegzés:

A Metallica karrierjének egyik legkülönlegesebb kiadványa az ’S&M’, amely húsz év után is értékálló. Ezt az élményt most felmelegítették és átadták egy nagyon jól szerkesztett koncertkiadványon. Az ’S&M2’ a modern technika adta különbség miatt minőségben túlmutat elődjén, de a műsor egységességében nem. Ettől függetlenül kijelenthető, hogy az év egyik legjobb koncertkiadványát kaptuk meg, alig egy évvel az eredeti koncertek és kicsivel a mozis vetítések után.

Pontszám: 9

Megjelenés: 2020
Kiadó: Blackened Recordings / Universal Music
Stílus: thrash metal
Származás: Amerikai Egyesült Államok

Zenészek:

James Hetfield – gitár, ének
Kirk Hammet – gitár, szitár, vokál
Lars Ulrich – dob
Robert Trujillo – basszusgitár, vokál

San Francisco Symphony

Edwin Outwater – karmester
Michael Tilson Thomas – karmester, elektromos orgona
Bruce Coughlin és Scott Pingel – hangszerelés
Scott Pingel – elektromos nagybőgő

Dalcímek:

CD 1:

1. The Ecstasy of Gold
2. The Call of Ktulu
3. For Whom the Bell Tolls
4. The Day That Never Comes
5. The Memory Remains
6. Confusion
7. Moth Into Flame
8. The Outlaw Torn
9. No Leaf Clover
10. Halo on Fire

CD 2:

1. Intro to Scythian Suite
2. Scythian Suite, Opus 20 II: The Enemy God And The Dance Of The Dark Spirits
3. Intro to The Iron Foundry
4. The Iron Foundry, Opus 19
5. The Unforgiven III
6. All Within My Hands
7. (Anesthesia) – Pulling Teeth
8. Wherever I May Roam
9. One
10. Master of Puppets
11. Nothing Else Matters
12. Enter Sandman

DVD / Blu-ray:

1. Intro (features “Wherever I May Roam” and “All Within My Hands”)
2. The Ecstasy of Gold
3. The Call of Ktulu
4. For Whom the Bell Tolls
5. The Day That Never Comes
6. The Memory Remains
7. Confusion
8. Moth Into Flame
9. The Outlaw Torn
10. No Leaf Clover
11. Halo on Fire
12. Intro to Scythian Suite
13. Scythian Suite, Opus 20 II: The Enemy God And The Dance Of The Dark Spirits
14. Intro to The Iron Foundry
15. The Iron Foundry, Opus 19
16. The Unforgiven III
17. All Within My Hands
18. (Anesthesia) – Pulling Teeth
19. Wherever I May Roam
20. One
21. Master of Puppets
22. Nothing Else Matters
23. Enter Sandman
24. Credits

Behind the Scenes: Making of the Show
All Within My Hands Promo