Hatodik alkalommal állt színpadra Budapesten Dan Patlansky zenésztársaival, hogy ismét itt zárja aktuális turnéját. Egy olyan hét méltó zárása volt ez számomra, amikor 5 nap alatt ez a negyedik koncertem volt (Mötley Crüe / Def Leppard, Pantera kétszer és most Patlansky). Micsoda koncertek, atya ég! Legendák egymás után, egyre jobb bulikat nyomtak napról napra. Így ez a péntek méltó befejezése volt Dan turnéjának és a hetemnek is.
8 éve, mintha egy másik galaxisban történt volna, hogy Joe Satriani előtt kapott lehetőséget a dél-afrikai születésű gitáros-énekes 2015-ben a Kongresszusi Központban. Ekkor állt Dan először budapesti színpadon. Belém égett az első találkozás. Elképesztő játéktudása, teljes átélése, blueszenéje – ami egyszerre ápolja a hagyományokat, de mégis új színt visz ebbe a tradicionális zenei stílusba.
Lendület, érzelem és az egyedi gitárjáték a maga elé tartott gitáron, a végén húrtépéses zárással… aki ott volt, biztosan emlékszik rá. Nem volt kérdés, hogy az egymás után kétszer is az A38 Hajón tartott koncertjeien (2016. 08. 28. és 2017. 09. 08.) is ott a helyem. Ezek tovább erősítették bennem, hogy egy igazán tehetséges művész került a látóterembe. Kis szerencsével a következő – mostanival együtt – három Analog Music Hallban tartott fellépésén (korábban 2018. 11. 09. és 2022. 04. 28.) is részt vehettem, és minden esetben sikerült objektívvégre kapni az előadását.
Hat koncert után nem állhatom meg, hogy ne elmélkedjek kicsit azon, hogy vajon miért nem ért el nagyobb közönségsikert ez a produkció. Nem arra gondolok, hogy 10 000 fős csarnokokban kellene játszani minden hazai koncerten, de pár száz fős közönségnél sokkal nagyobb figyelmet érdemelne. Ha a saját önös érdekeimet nézem, az Analog és az A38 tökéletes helyszínek, hiszen megvan bennük az az intimitás, amit csak egy ekkora helyen lehet tökéletesen kialakítani. Nem utolsó szempont, hogy mindkét helyen fantasztikus hangosítással zajlott minden fellépés. Ezek ellenére bízom benne, hogy történik egy kisebb csoda, és sokkal nagyobb odafigyelést kap Dan Patlansky zenéje a jövőben.
Visszakanyarodva erre kellemes nyári, langyos péntek estére, amikor egy sokszínű blueskoncert tette fel a habot a heti koncerttortára, kezdjük az elején! Mint általában, érkezés után gyors merch pult ellenőrzést tartottam, ahol gyorsan lehűtöttek. Dan nem hozott most semmit, vagy elfogyott az utolsó állomásra. A 2022-ben megjelent ’Shelter Of Bones’ albumból volt állítólag néhány LP, de ezeket gyorsan elkapkodták. Igen, ezen a téren van hová fejlődni.
Kellemesen közönségsűrűség, akik most visszafogottan várták az előadást. A dolgok változnak. Így van ez blueshősünkkel is. Az az átélés, ahogy játszik, minden esetben elképeszt. De sosem sikerült úgy képet csinálnom róla, hogy a szemét/pillantását el tudjam kapni. Csukott szemmel, varázslat alatt gyűri a húrokat, csak akkor pillant fel, ha nem játszik. Már évek óta elmarad az egykor védjegyének számító „húrtépés” és a könyvként maga elé tartott gitáron előadott szóló (na, ekkor lehetett róla nyitott szemmel képet csinálni régen), de cserébe kapunk sokkal több kommunikációt.
Koncertről koncertre egyre több infót oszt meg velünk, így volt ez ezen az estén is. Néhány mondat erejéig kitért rá, hogy már egészen fiatalon a blues hatása alá került, erre és Stevie Ray Vaughan inspirációjára a mai napig áldásként gondol.
Ahogy haladtunk a műsorral, jöttek elő az új dalok, melyek eddig nem kerültek stúdióban rögzítésre. Dan megosztotta velünk, hogy normál esetben egy zenész megírja a következő albumát, majd elindul azt népszerűsítő turnéjára. Ő viszont azt vette észre, hogy ez nála nem működik. Az albumra feljátszott dalok a turné alatt új életet, értelmet, hangzást kapnak, így ő úgy döntött, megfordítja a sorrendet és ezen a turnén több dalt is játszik folyamatosan, és csak akkor kerülnek rögzítésre ezek, amikor beértek arra. Így a most eljátszott szerzemények több mint fele ismeretlen, új dal volt.
Ezen az estén basszusgitáron Greg Van Kerkhof , dobokon Andy Maritz játszott. Ők általában a stúdióban is együtt dolgoznak Patlanskyvel. Játékuk a színpadon is stúdió minőségű volt.
Nem ez volt a kedvenc koncertem Dantől, azok még mindig az A38-as bulik, de így is feltöltődve, egy különleges élménnyel gazdagabban, az új lemezre várva sétáltam ki a meleg éjszakába. Javaslom, aki teheti, támogassa Dan Patlansky zenéjét, művészetét! Megérdemi!
Lift Off/ I’m On My Way / Humbled / Heart Of Stone / Who I Am / One With Fire / Red Velvet Suit / Movin’ On / Big Things Going Down / Backbite // Bring The World To Its Knees
Szöveg és fotók: Török Tamás (TT)
Köszönet a bejutásáért a LOTS Musicnak!
Legutóbbi hozzászólások