Két méter magas, énekel, versel, dörmög. Több mint négy évtizede. Igaz, korábban a Syrius és a Kex környékén sertepertélt, de akkor a háttérben maradt. Aztán előre jött, előadott pár Doors és Stones dalt, régi bluesokat – magyarul. Na, ebből lett a baj – pedig ő csak magyarított: „A másik oldalra törjünk át!”, „Minden zsaru bűnöző!” „Lelövöm az asszonyt!” Üldözték, tiltották, verték, de nem adta fel.
Lenn volt, feljött, vadászott, csavargott itthon, külhonban, a kopaszkutyaságot lerázta magáról, végigment a 66-os úton, visszajött, de Budapestet már nem szerette. El is ment onnan.
Nemcsak a Stones, Hendrix, Morrison vagy Tom Waits talált rá, hanem József Attila, Ady, Faludy vagy Ginsberg. „A kultúra úgy hull le rólam, mint ruha másról a boldog szerelemben.” – József Attila sorai örökérvényűek, ő azonban ennek fittyet hányva járja a maga útját, és ugyanazt mondja több mint negyven éve.
Nálam egy kalózkazettával kezdődött. Recsegő-ropogó felvétel, alig lehetett érteni a szövegeket, de a Rolling Stones Bluesra mai napig emlékszem róla. Aztán jött a tükörbe éneklés a Stúdió 80-ban, az első kislemez, majd nagylemez és egy kicsit később életem első Hobo Blues Band koncertje Veszprémben, ahonnan Bill egészségügyi okok miatt hiányzott.
A többi már magától értetődően jött. Elkezdtem hallgatni a Stonest, a Doorst, Hendrixet, elolvastam Kerouactól az ’Úton’-t, Salingertől a ’Zabhegyező’-t, Ginsberg ’Üvöltés’ versfolyamát. A ’Vadászat’-ról Pilinszky ’Négysorosa’ beleégett elmémbe, kívülről tudom az ’Easy Rider’ valamennyi jelenetét. Sokat kaptam tőle, ma is sokat kapok.
Zenész kortársai közül nagyon sokan kompromittálódtak, elhagyták eredeti üzenetüket. Ő nem. „A hatalommal volt, van, lesz mindig gondom.” – ígérte a rendszerváltás kezdetén, és a mai napig hű ehhez. Ma sem lehet egyetlenegy szekértáborba begyömöszölni, és esze ágában sincs, hogy bármelyikbe is beálljon. Fáradhatatlanul alkot, szó nincs róla, hogy abbahagyja, tele van ötletekkel. Csak magyarul alkot, ez a fixa ideája, így fejezi ki hazaszeretetét, magyarságát. Jó pár dala született erről a viharvert országról, tükröt tartva a valóságnak.
Most nézem, ezt a pár bekezdést is az idézeteivel töltöttem fel. Annyi bölcseletet írt le dalszövegeiben, műfordításaiban, hogy az élet szinte minden szegmensére találhatunk egy-egy gondolatot életművében.
Földes László Hobo hetvenöt évvel ezelőtt, 1945. február tizenharmadikán született Budapesten, ahol ezen a napon véget ért a háború.
Legutóbbi hozzászólások