Póka Egon a magyar blues legendás alakja volt, pótolhatatlan veszteség érte a műfajt. Odafenn újra Radics Béla mellett pengeti a basszusgitárját.

Már megint nekrológot kell írni… Charlie, Radics, Zorán, Hobo, Schuster… játszott velük, formálta zenekaraik muzsikáját, különösen a Hobo Blues Band nélküle nem jutott volna abba a magasságba, ahol most jegyzik a magyar rock történetében. Az első három albummal – melyeknek fő zeneszerzője volt – és a ’Vadászat’-tal – ennek zenéjét Tátraival közösen alkotta meg – beírta magát az örökkévalóságba.

Érdekes, hogy sosem beszéltek róla úgy, mint rocklegendáról, talán azért, mert mindig nyugodtan húzódott meg a színpad valamelyik sarkában. Nem került az újságok címlapjára, nem hívták tévéadókhoz sztárinterjúra, nem hangoztatta véleményét úton-útfélen nyilvánosan. Egyszerűen tette a dolgát: pengette basszusgitárját, aminek megszólalását kilométerekről fel lehetett ismerni. Elképesztő futamokat zavart le a négy húron, bármelyik dzsesszvirtuózzal felvette volna a versenyt.

Az a basszusgitár… a kopott Fender, melyen a húrlábnál ott figyelt a nagy példakép, Jack Bruce szignója… Emlékszem, kamaszkoromban a nyolcvanas évek első felében sokszor láttam a Hobo Blues Bandet, és Hobo mellett őt figyeltem leginkább a bulikon, ahogy égett szája sarkában a cigi, ujjai őrült tempóban szaladgáltak a négy húron, két dal közt jókat kortyolt az erősítő mellett pihenő sörből, valószínűleg Kőbányaiból. Amikor Tátrai belebonyolódott valamelyik szólójába, nem elégedett meg holmi kísérettel, ő is egyénire vette a figurát.

Közhely, de igaz, az élete volt a rockzene, amellett, hogy elsőrangú zenész volt, egyedülálló módon még a műfajjal foglalkozó iskolát is alapított szűkebb hazájában, Kőbányán, sok tehetséges zenészt adva utánpótlásként a honi rockműfajnak. Nem tudom, melyik pályatárs mondhatja el magáról, hogy egyszere zenepedagógusként és alkotóművészként is maradandót alkotott. Vissza akarta adni az élő zene rangját, elérte, hogy a kerületben betiltsák a nyilvános playback fellépéseket.

Talán nem fognak róla megemlékezni a kereskedelmi médiumok, a rádióállomások nem adják le dalait emlékére, mégis mi, akiknek a rock évtizedek óta az életünk része, tudjuk, hogy pótolhatatlan veszteség érte a műfajt. Póka Egon odafenn újra Radics Béla mellett pengeti basszusgitárját.