A 33. Gastroblues Fesztivál már ötödik napja tartott múlt pénteken, a fő helyszín ASE Sportcsarnok aznapi rendezvényei közül a Purpendicular és Son Henry koncertjét sikerült elcsípni.
Az amerikai Son Henry 2009-ben már fellépett itt, illetve Ben Granfelt 2023-as koncertjét is ő vezette fel a magyar T. Rogers Blues Band kíséretében (közös lemezük is van a fiúkkal). Előző nap a szentendrei Barlangban lépett fel szintén „trógerékkal”, egyenesen onnan érkeztek. Son Henry a saját hangzását úgy határozza meg, hogy „mintha Jason Isbell, Chris Stapleton és Robert Johnson találkoznának egy bárban, és úgy döntenének, hogy jammelnek egy hatalmasat” – ebben van valami, nem véletlenül kapott kétszer is British Blues Awards-díjat.
Az alkalminak már nem is nevezhető társulat igazán hangulatos bemelegítő koncertet adott, a legnagyobb pillanatok most is azok voltak, amikor Son Henry a lap steeljét nyúzta.
Ja, hogy bemelegítés? Ezen a kánikulai napon a csarnokban melegebb volt, mint kint, időnként ki kellett menekülni, mert a szabad ég alatt legalább járt a levegő.
A Deep Purple-dobos Ian Paice mindig is nyitott volt arra, hogy a szólóanyagai mellett beszálljon a Purple munkássága előtt tisztelgő bandákba, némelyikkel turnézott is, közös lemezek is vannak a pedigrében.
A hasonlóságok mellett a Purpendicular teljesen más, ezt nem győzi hangsúlyozni, ahányszor csak szóba kerül a téma. Az eddig kiadott 3 album saját szerzeményekre épül – az október 10-én megjelenő új is –, más kérdés, hogy élőben a műsoruk magját Ian Paice pályafutásának gyöngyszemei adják, elsősorban a Deep Purple és a Whitesnake releváns repertoárjából.
A krónikák 2007-re datálják a banda megalakulását, nálunk 2009-ben kétszer is felléptek (Crazy Mama és Shop-Stop Kapuvár), illetve nagyon készültek egy A38-koncertre 2020-ban, amit a Covid miatt többször halasztani kellett, végül sajnos lemondani.
Nyilvánvaló, hogy – a banda művészi színvonala mellett és ellenére – Ian Paice teszi a Purpendiculart azzá, ami, az ő neve húzta be a pár százfős, de nagyon lelkes közönséget az ASE Csarnokba.
Ian az egyetlen olyan Deep Purple-alapító, aki a mai napig aktív az anyabandában, és elgondolkodtató, hogy vajon mi motiválhat egy már mindent elért zenészt arra, hogy egy hobbizenekarhoz csatlakozzon.
Alighanem üdítő élmény lehet arénák után intimebb koncertélményt adó klubokban turnézni, meg olyan dalokat játszani, amelyekhez – bár igenis sok köze van – csak ilyen környezetben adódik lehetőség. (Ian Gillan csak olyan dalokat ad elő élőben, amelyeket ő énekelt lemezre, hogy Ian Paice négylemezes Whitesnake-korszakáról ne is beszéljünk.)
Érdemes a playlistbe oltott paksi műsorra egy pillantást vetni (és meghallgatni), a szett nagyobbik felére csak így volt esély. Egyetlen Purpendicular-dal és egy Deep Purple-Whitesnake-válogatás, amelyet egy remek formában lévő, a közönséget a finisben a frontvonalból köszöntő, jókedvű Ian Paice játszott nekünk kiváló zenésztársaival. Ja, és olyan profin korrigálta a rontásait, hogy szinte észrevétlen maradt az az egy-két hiba.
Szöveg: Dzsó
Fotók: Mahunka Balázs
Köszönet a Livesoundnak és a Gastroblues Fesztiválnak!
Legutóbbi hozzászólások