Ha újító szándékkal történt ez a váltás, akkor szerintem félresikerült. Elveszett egy kiváló blues-rock trió, lett helyette egy rádióbarát irányt preferáló formáció, mely sokkal inkább az amerikai hallgatóságnak kedvez. Élőben azért mindenképp jobb ez az alakulat, de akkor is hiányzik Lance Lopez, nem is kicsit.
Ennek a lemeznek pusztán egy a baja, hogy másodikként, 41 évvel a ’Friday Night In San Francisco’ után jelent meg, éppen ezért nem hat annyira az újdonság erejével. Minőségben viszont semmivel sem marad el az elsőtől, ha ezt hallom kamaszkoromban, biztos, hogy ugyanúgy hanyatt vágom magam tőle.
A 2022-es VeszprémFest első és második napján a kortárs jazz két fontos alakját köszönthettük a História Kert színpadán. Mindketten kiváló zongoristák és énekesek, sokat merítenek a műfaj tradicionális előadóinak repertoárjából, itt azonban véget érnek a hasonlóságok, Diana Krall és Jamie Cullum különböző értékeket vallanak.
Az elmúlt 13 évben Steven Wilson a Porcupine Tree nélkül próbált kiteljesedni. Alkotott kiváló albumokat és kevésbé jókat. Ez a Gavin Harrisonnal és Richard Barbierivel készített Porcupine Tree-lemez ráver minden egyes anyagára, amit 2009 után készített.
Láttam már sok KISS-koncertet VHS-en, DVD-n, Blu-rayen, az aktuális turnéról is részleteket a YouTube-on, de arra az élményre egyszerűen képtelenség felkészülni, amit egy KISS-show élőben jelent. Így kellene búcsúzni minden zenekarnak, hogy úgy emlékezzenek rájuk, az utolsó dobásuk volt a legnagyobb!
A Judas Priest ezzel a körrel az ötvenéves fennállását volt hivatott megünnepelni, ami lássuk be, nem kevés idő. Szerencsére sikerült nekik 50 év esszenciáját másfél órába csomagolni, tették mindezt egy olyan műsorral, amire minden rajongó elégedetten csettinthetett.
Legutóbbi hozzászólások