Amennyire féltem tőle, annyira meg tudtam szeretni a ’The Heartless Portrait’ dalait. Ez a dalcsokor is egy mély érzelmekkel teli hullámvasút, amely, ha nem is éri el a ’The Atlantic’ színvonalát, talán csak néhány hajszálnyival marad el tőle. A holnapi koncert előtt kötelező a meghallgatása!
Közel a hetvenhez még mindig egy ikon Billy Idol, és kitűnő formában van, bár a mozgással már csínján bánik, nem rohanja be a színpadot. Az este igazi slágerparádé volt, nagyon élveztem ezt az időutazást, és hatalmas élmény volt vele Steve Stevenst élőben látni, amilyen lazán, rágózva, feelingesen hozta le az estét.
Október közepétől már Csepelre kell utaznunk, ha a Barba Negrába akarunk menni koncertre. Úgy tűnik, hogy a csepeli Barba Negra Red Stage premierje az október 16-i Arch Enemy-Behemoth-Carcass-Unto Others fesztiválja lesz.
A Soen mára megérett a szélesebb ismertségre, amelyre minden esélyük megvan a dalaik alapján. Ezen az estén bebizonyították, hogy megvan bennük az a spiritusz és zenei alázat, ami ehhez kell. Mindenféle csinnadratta, cicoma és látványelem nélkül, csak a zene erejével képesek voltak felejthetetlenné tenni az estét.
Több a dallamos szerzemény, a rockos futam, mégis a dalok gyökereiben ott a blues. Nagyszerű bizonyítvány, hogy a veterán muzsikus még mindig győzi invencióval. A megszólalás most is erőteljes, magával ragadja a hallgatót, és ez egy pillanatra sem lanyhul a lemez közel egy órája alatt.
Bár nagy neveket vonultat fel Ozzy Osbourne új albuma, mégis mintha ez a sok zenészlegenda közömbösítené egymást. Néhány remek pillanattól eltekintve – amelyeket főleg Eric Claptonnak és Jeff Becknek köszönhetünk – egy klisés album született, ami azért nem lett gyenge, ám a közreműködők névsorához viszonyítva elmarad az elvárhatótól.
Legutóbbi hozzászólások