Kifogástalan este volt, amelyet két remek zenekar, a Kataklysm és a Soilwork tett felejthetetlenné. Nem voltunk ugyan kevesen a teremben, de az ilyen minőséget képviselő zenekarok megérdemelnék az ennél is nagyobb népszerűséget a szélsőséges zenei stílusuk ellenére is.
Az extrém kinézethez tökéletesen párosuló muzsika összességében egy nagyon szórakoztató és izgalmas bulit eredményezett. A Turmion Kätilöt meggyőzött, hogy egy picit extrémebb muzsika is lehet nagyon élvezetes, a Bloodred Hourglass pedig régi kedvencek emlékét elevenítette fel bennem.
Rory Gallagher alig 20 évesen már világhírű volt. Taste triójával olyan elismerést vívott ki, amellyel rögtön besorolt a kor gitárhősei közé, ezt a státuszát szólókarrierje során is megőrizte.
1973. március 1-én jelent meg a Pink Floyd 8. stúdiólemeze, amely rövid időn belül a rocktörténelem egyik legfontosabb mérföldköve lett, igazodási pont a kortársaknak és a követőknek még ma is.
A Transatlantic utolsó koncertjét bemutató ’The Final Flight: Live At L’Olympia’ élményét csak egyféle pontszámmal lehet leírni. A tökéletes képminőség tökéletes hangzással párosult, ez a kiadvány a jövőben betöltheti azt az űrt, amit a zenekar elmúlása hoz.
Én még ennyi technikai bakival tarkított koncertet életemben nem láttam, mint a Twilight Force-é. A hibáktól eltekintve viszont jól szóló, szórakoztató, poénos előadást láttunk, a Seven Spires és a Silver Bullet is rendesen odatette magát.
Legutóbbi hozzászólások