A Satra műsorát a közönség nagy része jól reagálta le, engem annyira nem nyűgözött le. A Therion viszont ma már egy intézmény. Az elmúlt közel negyven évben többször bebizonyították, hogy amellett, hogy ott bábáskodtak a szimfonikus metál megszületésénél azóta sem játssza ezt tőlük jobban senki.
Az apollói örökséget hátrahagyva Derek Sherinian és Ron ’Bumblefoot’ Thal továbblépett, a Whom Gods Destroy inkább azoknak lesz kedves, akik a technikás, komplex és kísérletezőbb vonalat szeretik. Ez a bemutatkozó első lépés ígéretes, kíváncsian várom, hogy élőben mire lesznek képesek.
Remek estén vagyok túl, mégis kettős érzésem van ezzel a koncerttel kapcsolatban. Öröm volt látni David Ellefsont, hallani a kedvenc Megadeth-dalokat úgy, ahogy az 1980-as évek elején indulhattak, kis klubbuli körülményei között. Viszont nem lett telt ház – írhatnám, ha nagyon pozitívan akarnék fogalmazni.
A Winterstorm nagyon kellemes meglepetés volt, a Dragony dallamosabb zenéje jól esett a fülnek, de a Warkings produkciója nagyobb csapatokat is kenterbe vert. Így egyben ez a dallamos power metal este újfent megmutatta, hogy vannak jó zenekarok, akik a nekem oly kedves stílusban alkotnak maradandót.
A Judas Priest, a heavy metal felszentelt papjai újabb misét celebráltak. Már a harmadikat ebben a felállásban. És talán a legjobbat. Vagy legalább hasonló szintűt, mint legutóbb. Kevés üresjárat és bravúros befejezés, mely az újrajátszás gombra csábítja az ujjat.
Bruce Dickinson a 19 évig várt új albumán sokféle stílust felvonultat, az Iron Maiden hatása is érezhető itt-ott a nótákban. Nincs vita abban, hogy a Maidenben a legjobb, de ez az anyag megerősíti, hogy szólóelőadóként is megállja a helyét. Biztosan izgalmas koncert tanúi leszünk a Barba Negrában június 1-én.
Legutóbbi hozzászólások