Steven Wilson érezhetően új útra tért, már nincsenek számára kötöttségek, nincsenek zenei értelemben vett határok. A ’The Harmony Codex’ nem a régi vágású proggereknek készült, a modern hatásokat kedvelőknek viszont izgalmas anyag lehet.
Jót tett Robin Trowernek ez a szövetség, Sari Schorr élt, dögöt adott az egész produkciónak. Ugyanakkor az énekesnőnek sem rossz ajánlólevél, hogy egy ilyen kaliberű gitárhőssel készíthetett albumot, jövőre élőben is meggyőződhetünk tehetségéről.
Hobo kétfelvonásos új albumán ismét összevetette a múlt Magyarországát a maival és megint arra a következtetésre jutott, hogy egyik sem jobb a másiknál. Mindezt egy nagyrészt tökös blues-rock albumon mondja el, néhány balladával, beat és tánczenei elemekkel, direkt ripacsériával és szarkasztikus humorral fűszerezve.
Nick D’Virgilio, Neal Morse és Ross Jennings második lemeze is igazi örömzene. Változatos és könnyed, újabb bizonyíték arra, hogy néha az egyszerűbb szerkezetű muzsika jobb élményt adhat, mint a túl komplikált. Számomra a ’Sophomore’ 2023 egyik kiemelkedő alkotása!
Ereje teljében halljuk a Doorst. Jim Morrison remekül énekel, Ray Manzarek és Robby Krieger nagyon elemében van, sokszor belefeledkeznek a szólókba. Az eredeti mesterszalag felhasználásával jó minőségű anyag született, amely nagyon hűen adja vissza a banda semmivel össze nem téveszthető megszólalását.
Nagyon erős anyaggal jelentkezett a Stones. Jó, a producer Andrew Watt és a hangmérnökök munkája se elhanyagolható, valamint a közreműködők névsorában fellelhető sztárparádé sem, de Mick és Keith is rendesen odatette magát, már ami a dalírást illeti.
Legutóbbi hozzászólások