Én nem is értem, miért fél Arjen Lucassen annyira a színpadtól. Szerintem meg kéne turnéztatnia egy ilyen programot világszerte, ahogy az Avantasia is teszi. Az is hogy kinőtte magát egyszeri stúdióprojektből. Mindenesetre mintha némi kedvet kapott volna hozzá… Július 18-án (ha nem marad el) a XV. Night of the Prog fesztiválon újra eljátsszák.
Jól tették a svéd srácok, hogy visszakanyarodtak ahhoz, amiben a legjobbak és nem kísérleteznek tovább olyan utakkal, melyeket nem nekik találtak ki. Új lemezük túlzás nélkül az eddigi legjobb anyaguk, ebben a műfajban pedig nehéz lesz idén lekörözni őket, talán lehetetlen vállalkozás is ez bárki számára.
King Solomon Hicks bemutatkozó albuma erősre sikeredett. Végre valaki a huszonéves generációból, aki nem előre felvett zenei alapokra próbál valamit ráizzadni.
Szerencsére negatív dolgok nem törték meg a My Dying Bride útját, és a nehézségek után talpra állva egy odafigyelést és elmélyülést igénylő remek albummal jelentkeztek, melynek a hangzása is tökéletes.
Igazgató főorvosként megállapítom, hogy a magát Csinos Csajoknak képzelő páciens mondandója – Shakespeare-rel szólva – „őrült beszéd: de van benne rendszer”. A másik beteg, aki magát a ’Harry Potter’ egyik szereplőjének gondolja (Serious Black), inkább csak kóvályog a folyósokon, mintha be lenne gyógyszerezve. Időnként vannak jó pillanatai, de összességében zavaros.
Ha Victor Smolskiról van szó, akkor hajlamos vagyok az elvakultságra, azonban a ’Rush Of Death’-t hallva ez sem segít, sajnos ki kell mondani, hogy ez az eddigi leggyengébb Almanac-album.
Legutóbbi hozzászólások