A Testament újra megmutatta, hogyan kell thrash metalt játszani. Összességében az előző négy lemezt egymás mellé téve nem sok újdonságot fedezünk fel (nem is ezeknek az öreg rókáknak kellene feltalálni újra a spanyolviaszt), de ez cseppet sem számít akkor, amikor ilyen izgalmas dalok születnek a műhelyükben.
Az Ossian most sem definiálta újra magát, de sikerült összehozniuk néhány koncertkedvencet, amelyek nehezen fognak kikopni a programjukból. Aki pedig hozzám hasonlóan titkon még mindig reménykedik abban, hogy visszatérnek a gyökerekhez, az adja fel és engedje el, mert Endréék köszönik szépen, nagyon jól elvannak ebben a zenei közegben.
Minden tiszteletet megérdemel a The Night Flight Orchestra legénysége. Folyamatosan szállítják a kifogástalan sorlemezeket, amelyeken minden egyes alkalommal újdonságokat találunk. 2020-ban sincs ez másképp: közel hibátlan anyaggal van dolgunk. Dalszerzés mesterfokon.
Ezt a lemezt nem lett volna szabad kiadni! Játssza a Nightwish bátran az eddigi besztofját, a Foreigner is egész jól elvan 11 éve új lemez nélkül! De ez nemcsak önmagukhoz, a szcéna többi zenekarához képest is méltatlanul gyenge lett. Tony Kakko után most már Tuomas Holopainen is véglegesen eltévedt a szirupos filmzenemetal erdejében.
Szerethető ez a lemez: sokféle, nem magamutogató, dallamos, helyenként dögös, gitárnyúzós. Satriani tudja, hol a határ az igényesség és az öncélúság közt, ezúttal sem lépte át azt, hiszen tudja, hogy őt nemcsak az instrumentális zene rajongói kedvelik. Nem annyira rockos, mint az előző album, viszont tehetségét több irányba bontotta ki.
Ritka érték manapság egy jó koncertfilm! A Myrath első élő felvétele nagyon magasra tette a lécet, ugyanis műsoruk összeállítása és a hozzá kapcsolódó produkciós rész is hibátlan. Az élmény egyszerűen leírhatatlan.
Legutóbbi hozzászólások