Szerethető ez a lemez: sokféle, nem magamutogató, dallamos, helyenként dögös, gitárnyúzós. Satriani tudja, hol a határ az igényesség és az öncélúság közt, ezúttal sem lépte át azt, hiszen tudja, hogy őt nemcsak az instrumentális zene rajongói kedvelik. Nem annyira rockos, mint az előző album, viszont tehetségét több irányba bontotta ki.
Ritka érték manapság egy jó koncertfilm! A Myrath első élő felvétele nagyon magasra tette a lécet, ugyanis műsoruk összeállítása és a hozzá kapcsolódó produkciós rész is hibátlan. Az élmény egyszerűen leírhatatlan.
Nem írom le még egyszer, mekkora zseni volt Rory Gallagher. Ismét egy méltó élő anyagot tettek közkinccsé az archívumból. Azonban jó volna, ha nem esnének bele abba a hibába, hogy válogatás nélkül forgalomba hoznak tőle mindent, színvonaltól függetlenül (ezt hívják zenei hullarablásnak), mint ahogy azt megtették már jó pár kultikus zenésszel.
Hű maradt elveihez a Conception és egyáltalán nem olyan lemezt készítettek, mint amit sokan vártak volna tőlük. Nincsenek kommersz dalok, jól bevált megoldások, hanem csak súlyos mondanivalóval bíró tételek, melyek jelen helyzetben még nagyobbat ütnek.
Egy új név, egy új hang, amivel elkezdhetünk ismerkedni hazánkban. Az istenverte vírus miatt sajnos ő sem tudott eljönni, hogy bemutatkozzon a magyar közönségnek, ősszel már reméljük, hogy hallhatjuk élőben fantasztikus énekhangját, jó kis bandáját!
Közeleg a Húsvét, a feltámadás ünnepe. Szóval szóljanak e havi Egyperceseink a feltámadásról! Al Di Meola megpróbálja feltámasztani a Beatles-dalokat a maga módján. Úgy tűnik, a Gotthard viszont már csak Steve Lee feltámadásában reménykedhet. Ben Poole szinte új életre kel az élő fellépéseken. Viszont ha keresztre feszítenek, se tudom, mi a Grouplove zenéjének titka. Az In This Moment viszont csak 39 korbácsütést érdemel.
Legutóbbi hozzászólások