A ’Common Ground’ azoknak a BBT-rajongóknak lehet kedves, akik szimpatizáltak a kétlemezes ’English Electric’ albummal, vagy épp a ’Folklore’-ral. Sokszínű és érdekes lett ez a lemez, de valami miatt azt érzem, hogy ez most biztonsági játék.
Sajnálom, hogy ilyen gyorsan és ilyen szomorúan lett vége a zenekar történetének, mert az itt hallott két saját dal alapján bőven volt még mondanivalója Alexi Laihónak, és valószínűleg egy hasonlóan ígéretes karriert épített volna fel új társaival, mint tette azt a Children Of Bodom esetében korábban.
Nem volt hiábavaló a várakozás, a fiatal progmetál-alakulat ismét szintet lépett és továbbfejlesztette a már egyébként is egyedi stílusát. Az ígéretekhez híven a ’Witness’ súlyosabb anyag lett az előzőnél, tonnás himnuszokat tartogat, de a lágyabb dalok sem okoztak csalódást. Hamisítatlan Vola-hangulat, kiváló zenészi teljesítmények, sajátos atmoszféra, mi kell még? Nyomás hallgatni!
Rövid, egyperces írásainkat a jövőben nem gyűjtögetjük, hanem egyesével osztjuk meg veletek. Elsőként az Aristocrats tavaly rögzített koncertlemezéről szóló beszámolónkat olvashatjátok ebben az önálló formában, ha érdekel az olyan, improvizációkban gazdag muzsika, amilyet a hetvenes évek elején a Deep Purple vagy a Led Zeppelin játszott élő felvételein.
„Raktárkoncert-feelinggel” indult, eufóriába torkollott a Toto tavaly novemberben felvett online koncertje. Egyetlen hibája a 75 perces hossza (rövidsége), mely a két óra fölötti előadásokhoz szokott törzsközönségnek rövidnek tűnhet. De majd jövőre, igazi közönség előtt megduplázzák!
A ’Fortitude’ összességében egy zseniális lemez, amely remélhetőleg új szintre emeli a zenekart. A ’Magma’ egyenes folytatásának érzem, annak egy még tökéletesebb verziója. Ugyanakkor pontosan ez a legnagyobb hibája is egyben, mert az eddig tőlük megszokott innováció most szinte teljesen elmaradt.
Legutóbbi hozzászólások