Rövid, egyperces írásainkat a jövőben nem gyűjtögetjük, hanem egyesével osztjuk meg veletek. Elsőként az Aristocrats tavaly rögzített koncertlemezéről szóló beszámolónkat olvashatjátok ebben az önálló formában, ha érdekel az olyan, improvizációkban gazdag muzsika, amilyet a hetvenes évek elején a Deep Purple vagy a Led Zeppelin játszott élő felvételein.
„Raktárkoncert-feelinggel” indult, eufóriába torkollott a Toto tavaly novemberben felvett online koncertje. Egyetlen hibája a 75 perces hossza (rövidsége), mely a két óra fölötti előadásokhoz szokott törzsközönségnek rövidnek tűnhet. De majd jövőre, igazi közönség előtt megduplázzák!
A ’Fortitude’ összességében egy zseniális lemez, amely remélhetőleg új szintre emeli a zenekart. A ’Magma’ egyenes folytatásának érzem, annak egy még tökéletesebb verziója. Ugyanakkor pontosan ez a legnagyobb hibája is egyben, mert az eddig tőlük megszokott innováció most szinte teljesen elmaradt.
A héttagúvá duzzadt csapat elkészítette a „Keeper Of The Seven Guys”-t, egy szinte tökéletes remekművet. Nem kapkodták el, jó kertészként megvárták, míg beérik a gyümölcs. Meg is lett az eredménye!
Nem okozott meglepetést Rob Zombie új lemeze se pozitív, se negatív értelemben. Az előző két album stabil színvonalát ugyan hozza néhány kiemelkedően erős dallal, viszont hiányzik az a jófajta sokk, amit a régebbi anyagok okoztak.
’A teljesség’ dalainak minősége elmarad az egy évvel ezelőtti lemez színvonalától. Annak ellenére érzem elhamarkodottnak és összecsapottnak az album dalait, hogy a korlátozások miatt sokkal több idő volt rájuk, az pedig, hogy magára vállalta a zenekar a produkciós terheket, csak ront az összképen, mert az anyag nem szól jól. Aki hozzám hasonlóan ’Csak a jót’ várta ezúttal is, annak tovább kell várnia.
Legutóbbi hozzászólások