A ’The Divine Rest’ egy nemzetközi szintű alkotás, amelynek dalai külön is megállják a helyüket, de egyben hallgatva nyújtja a legnagyobb élményt. Bár a jó munkához idő kell, azért remélem, hogy nem kell újabb tíz évet várni a következő hanganyagra.
Ha ez a lemez kétpontos lenne, akkor is minden tiszteletet megérdemelne a Stardust már csak azért, hogy eljutottak idáig, mint a magyar fociválogatott, ha sz.r játékkal is, a 2016-os EB nyolcaddöntőjéig. De ez a lemez jó. Hallgatható, sőt, hallgattatja magát!
Hogy kell-e neki énekelni? Nem tudom. Olyan ő, mint Bob Dylan, akinek mindenki énekli a dalait, néha azt se tudva, ki írta azt. De ha nem is szereted a saját hangján visszaköszönő dallamokat, attól még a világ szegényebb lenne nélküle. Ahogy Bródy János nélkül is.
Egy remek felvételt láthatunk a Pokolgép két évvel ezelőtti jubileumi koncertjéről, Dolby 2.0-ás hanggal, némi extrával megspékelve, a kiadónak köszönhetően egy elegáns digipack csomagolásban. Ahogy mondják, egyszerű, de nagyszerű. Azt viszont fájlalom, hogy az este másik fele örökre elveszett.
Bejött a tippem, az Omega Diatribe a következő lemezére képes volt továbbfejlődni hangulatban, minőségben és kivitelezésben egyaránt.
A Nygmalion egy alaposan kiérlelt és átgondolt lemezzel kezdte meg utazását, ami nemcsak idehaza, de nemzetközi szinten is kiemelkedő.
Legutóbbi hozzászólások