Közhely, de igaz: modern hangzású album a régi recept szerint megírva. Jó hangszeres megoldások, kutyakemény ritmusok, több mint fél évszázad után a Uriah Heep bizonyítja, hogy igenis van keresnivalója a XXI. századi rockzene palettáján.
Az elmúlt évek viszontagságaiból megerősödve jött ki Mariusz Duda zenekara, új fejezet kezdődött a Riverside életében. Ennek alapja egy nagyszerű új album, amely nemcsak a régi rajongóknak lesz kedves, de újakat is fog hozni, mert a négyes új életre kapott, és olyan dalokat írt, amelyek élőben is tökéletesen fognak működni a társuló költői mondanivalóval.
Devin Townsend új albuma sokkal szerényebb és befogadhatóbb lett, mint a 2019-es ’Empath’, ám a jelentősége túlmutat rajta, mert ilyen mély tartalmat könnyed zenei köntösben csak egy zseniális zeneszerző tud megalkotni.
Lehetséges, hogy nem üt elsőre akkorát a ’The End, So Far’ mint az 1999-es debütáló album vagy épp az ’Iowa’, de azok, akik hajlandóak félretenni azt az egykori zenekart és nyitott hozzáállással ülnek le meghallgatni az anyagot, egy előremutató és erős lemezt kapnak egy modern Slipknottól.
Amennyire féltem tőle, annyira meg tudtam szeretni a ’The Heartless Portrait’ dalait. Ez a dalcsokor is egy mély érzelmekkel teli hullámvasút, amely, ha nem is éri el a ’The Atlantic’ színvonalát, talán csak néhány hajszálnyival marad el tőle. A holnapi koncert előtt kötelező a meghallgatása!
Több a dallamos szerzemény, a rockos futam, mégis a dalok gyökereiben ott a blues. Nagyszerű bizonyítvány, hogy a veterán muzsikus még mindig győzi invencióval. A megszólalás most is erőteljes, magával ragadja a hallgatót, és ez egy pillanatra sem lanyhul a lemez közel egy órája alatt.
Legutóbbi hozzászólások