Nem példa nélküli, de szokatlan vokális szerzemények instrumentális változatait elkészíteni. Paul Gilbertnek sikerült egy olyan albumot összehozni, amely ének nélkül is őrzi Ronnie James Dio ragyogó pályafutásának emlékét.
Erős album lett a ’72 Seasons’ annak ellenére, hogy a Metallica eddigi legönismétlőbb anyaga. Nemigen akartak mást vele, mint lazán nyomni, ami jön belőlük, ez a felszabadultság át is jön a dalokból. Ez már rég nem thrash metal, ez egyszerűen csak Metallica, amely minden megmozdulásával rezgésben tartja a világot.
Ha nagyon elengedem magam, még rockzenének sem mondanám ezt a lemezt, a műfaja egyszerűen ZENE. Amellett, hogy könnyen befogadható, olyan elképesztő zenei igényességről árulkodik, hogy arra csak egy zseni képes. Bár a ’The Red Planet’ a progresszív rock jegyében fogant, ezt a lemezt jobbnak tartom ötletessége, merészsége miatt.
A modern progresszív metál egyik zászlóshajójává vált a Haken, a ’Fauna’ album erre az ékes bizonyíték, egy változatos, sokszínű, de helyenként nagyon tömény alkotás lett.
A Transatlantic utolsó koncertjét bemutató ’The Final Flight: Live At L’Olympia’ élményét csak egyféle pontszámmal lehet leírni. A tökéletes képminőség tökéletes hangzással párosult, ez a kiadvány a jövőben betöltheti azt az űrt, amit a zenekar elmúlása hoz.
Közhely, de igaz: modern hangzású album a régi recept szerint megírva. Jó hangszeres megoldások, kutyakemény ritmusok, több mint fél évszázad után a Uriah Heep bizonyítja, hogy igenis van keresnivalója a XXI. századi rockzene palettáján.
Legutóbbi hozzászólások