Gary Moore: Live From London
A koncert maga tízpontos volt, de a megvágott anyag miatt levonok egyet a kiadványtól. És még jószívű voltam.
Magnum: The Serpent Rings
Rodney Matthews mesevilága most is magával ragad a borítón, a már többször felbukkanó lilaruhás kereszteslovag ezúttal megfáradtan térdel, eltörött a homokórája, kifolyt belőle az „idő”. Mögötte az óriáskígyó, akiről a ‘The Serpent Rings’ meséje szól. A Magnum zenéje pedig árad, mint egy filmzene, szerethető, felkavaró, megnyugtató. Az utóbbi évek legjobb teljesítménye tőlük.
Cliff Richard & The Shadows – The Best Of The Rock ‘N’ Roll Pioneers
Még a mai öreg rockereknek is oldschool muzsikának tűnhet ez a valóban átfogó gyűjteményes kiadvány, amely Cliff Richard és a The Shadows kooperációjában megjelent dalokból válogat. Ahogy a ‘Yesterday’ című filmben mondták: „Egy Beatles nélküli világ egy sokkalta rosszabb világ!” És ha ezt továbbgondoljuk… egy Cliff Richard nélküli világ se lehetne ugyanaz.
Sons Of Apollo: MMXX
Valami miatt fordítottan hatott nálam ez a lemez: első hallgatásra ipari áram erejű volt, de utána egyre csak fogyott. A megírt dalok nagyon jók, a zenészek teljesítményei is kiválóak. Ez a mostani pontszám egy pillanatnyi állapot.
Meshiaak: Mask Of All Misery
A második albumával támadó Meshiaak nem váltja meg a világot. Nem akarták megújítani a műfajt, viszont a dalokba nem nagyon tudok belekötni.
Legutóbbi hozzászólások