Bár zenei értelemben nem sok meglepetést tartogatott a ’Songs No One Will Hear’, de az Ayreon-rockoperák szerzője, Arjen Lucassen ismét kimagasló ötletekkel és gondolati csavarokkal szőtte át új anyagát. Az elképzelt aszteroidakatasztrófa érzelmekkel teli albumot eredményezett.
A 12 új szerzeményt tartalmazó stúdiólemez a zenekar eddigi életművének legösszetettebb alkotása, ami némi rendszeridegen, szinte thrash keménységű pillanatokig is elér. November 6-án a Barba Negra színpadán élőben is bemutatják az új anyagot első hazai headliner fellépésükön.
A Ghost új lemezének dalai mind tökéletességig finomított, simára csiszolt ékkövek, már-már a sterilséget súrolják, nekem hiányoznak azok a kiemelkedően dallamos, azonnal emlékezetbe vésődő szerzemények, amik az ’Imperia’ vagy a ’Prequelle’ albumokon megtalálhatók.
Billy Idol a megszelídült lázadó, aki azonban közel 70 évesen is nyomja azt a pop-punkot, amivel 1982 óta megőrjíti közönségét. Bár a mellét még mindig borotválja, és a haját szőkíti, de a dalszövegeiből már csak a régi lázadás emléke köszön vissza. És ez így van jól. Egy 70 éves ember már ne akarja megváltani a világot, csak ha politikus. A zenéje viszont még mindig üt.
A ’Blood Dynasty’ összességében jó lett, minden dalban van valami kapaszkodó, mindegyiket telepakolták kitörölhetetlen dallamokkal, amelyek miatt újra és újra elindítod. Egy aprócska gond van csak vele, hogy már minden másodperce ismerős.
Nem rossz az új Avantasia-lemez, ha nem is a legjobb, ahogy sokan hangoztatják. Minden benne van, ami a korábbi lemezeken, csak valahogy kevésbé kreatívan, a többszereplős metálopera duettlemezzé silányult. Ennek ellenére imádom a dalokat, a felét simán beválogatnám a koncertműsorba, és szerintem meg is teszik.
Legutóbbi hozzászólások