Nem elírás az évszám – már ami az újrakiadást illeti –, ugyanis a Pink Floyd tizedik stúdióalbumának felújított változata nem jelenhetett meg akkor, amikorra szánták, mert a három veterán tag nem tudott megegyezni a részleteket illetően. David Gilmour, Roger Waters és Nick Mason a mai napig nyírják egymást, pedig a Floyd gyakorlatilag 1995 óta nem létezik.
Ha újító szándékkal történt ez a váltás, akkor szerintem félresikerült. Elveszett egy kiváló blues-rock trió, lett helyette egy rádióbarát irányt preferáló formáció, mely sokkal inkább az amerikai hallgatóságnak kedvez. Élőben azért mindenképp jobb ez az alakulat, de akkor is hiányzik Lance Lopez, nem is kicsit.
Derek Sheriniant nem véletlenül jegyzik a rockzene egyik legnagyszerűbb billentyűseként. A ’Vortex’ azonban inkább azoknak fog tetszeni, akik a jazz-rock/fusion világában érzik otthon magukat.
Üdítő jelenség a 3rd Secret ebben a mai zavaros, zenei világban. Nemcsak a zene, a felállás is szokatlan a két énekesnővel. A 3rd Secret kockáztatott, elszakadtak a lineáris rockzenétől, és ez a kaland érzésem szerint kiválóan sikerült.
A brit blues egyik alapítóatyja nem vonul vissza. Igaz, hogy mi, dekadens európai népség nem valószínű, hogy látni fogjuk koncerten, mert limitált számú fellépéseit már csak kaliforniai otthona közelében vállalja.
Fáj a szívem, mert a Flower Kings egy olyan lemezt rakott össze, ami kompozíciós szempontból kimagasló, de mindent összevetve mégis az az érzésem, hogy jócskán rövidíteni kellett volna a játékidőn. Bár ez az album nem lett olyan erős, mint az előző, de az új tagságnak köszönhetően a virágzás folytatódik.
Legutóbbi hozzászólások