Én erre A Szigetre szoktam járni: iLAND – Kertem, 2024. 07. 11.
A Kertem egyáltalán nem volt jó választás az iLAND szellemiségéhez, de a színpadon álló művészek pillanatok alatt elkalauzoltak minket ’A Sziget’-re, ami csodálatos volt.
A Kertem egyáltalán nem volt jó választás az iLAND szellemiségéhez, de a színpadon álló művészek pillanatok alatt elkalauzoltak minket ’A Sziget’-re, ami csodálatos volt.
„Megemlegeted még ezt a koncertet!” – e szavakkal bocsátott utamra kedvenc feleségem, amikor a kánikulában elindultam Győrbe, a Michael Schenker Group előadására. És igaza lett. 38 évig emlegettem a húristen 1986-os magyarországi látogatását, mostantól viszont ez az új hivatkozási alap. Az ilyen estékért érdemes élni!
Az Audioslave Chris Cornell halálával végképp parkolópályára került, a RATM reunionja nem igazán működött. Ezt az egyértelmű markert észlelte Tom Morello is, s döntött úgy, hogy ha máshogy nem, akkor egyedül kell mozgalmat indítani: éljen a ’One Man Revolution’!
Mindig azt mondom, hogy unom a Scorpions-koncerteket, mert képesek éveken át hangról hangra ugyanúgy eljátszani a dalokat, de aztán végül újra meg újra levesznek a lábamról. Előttük az Omega Testamentum bizonyította, hogy itt bizony minőségi tiszteletadást látunk, nem egy olcsó haknibrigádot.
Ikonikus saját szerzeménnyel indította a Body Count a bulit és Slayer-feldolgozással folytatta, belecsempésztek egy Exploited-számot és a végére egy remekbe szabott Pink Floydot (!) is, köszönet az egész estéért!
Olvasói koncertriport Pozsonyból: “Minden egyes Alice Cooper-koncert után azonnal az az érzése az embernek, ezt bárhol, bármikor újraélné. Minden pillanat ki van találva, meg van koreografálva, amitől nemhogy unalmas lenne az előadás, sőt inkább magával ragadó.”
Legutóbbi hozzászólások