Minimalista, de látványos fényshow, grammra kimért műsoridő, szólódalok fényesre polírozott HIM-slágerekkel fűszerezve, sallangmentes, dalcentrikus hozzáállás – ilyen Ville Valo Való Világa 2023-ban. Az izlandi Kaelan Mikla produkciója viszont ekkora közegben nem működött, egy intimebb helyszínen, talán az A38-on újra megnézném őket.
Kifogástalan este volt, amelyet két remek zenekar, a Kataklysm és a Soilwork tett felejthetetlenné. Nem voltunk ugyan kevesen a teremben, de az ilyen minőséget képviselő zenekarok megérdemelnék az ennél is nagyobb népszerűséget a szélsőséges zenei stílusuk ellenére is.
Az extrém kinézethez tökéletesen párosuló muzsika összességében egy nagyon szórakoztató és izgalmas bulit eredményezett. A Turmion Kätilöt meggyőzött, hogy egy picit extrémebb muzsika is lehet nagyon élvezetes, a Bloodred Hourglass pedig régi kedvencek emlékét elevenítette fel bennem.
Én még ennyi technikai bakival tarkított koncertet életemben nem láttam, mint a Twilight Force-é. A hibáktól eltekintve viszont jól szóló, szórakoztató, poénos előadást láttunk, a Seven Spires és a Silver Bullet is rendesen odatette magát.
Ha Cupido nem is, de a Bullet For My Valentine biztosan szíven talált ezen az előrehozott Valentin-napon. Bár a Jinjer nem szólt tökéletesen, az Atreyu pedig tök ismeretlen volt számomra, de ők is olyan hangulatot csináltak, hogy csak pislogtam.
Lassan teljesen kicserélődött az Accept legénysége Wolf Hoffmann körül, viszont így legalább bizonyította korábbi állításomat, hogy az Accept tőle az, ami. Az Iron Maidens pedig izgalmas koncertet adott, klasszikusok és ritkaságok elegyével, csak egy kissé álló játékot folytattak. Az öreg rókák tavaly nyáron százszor többet mozogtak, mint ezek a fiatal csajok.
Legutóbbi hozzászólások