Új interjúsorozatunkban rock- és metalzenészek mondják el, hogyan élik meg és milyen zenékkel élik túl a járványhelyzetet. A leukémiából felgyógyult Zeffer András különösen veszélyeztetett helyzetben van, ugyanakkor gyakorlott karanténlakó, hiszen betegsége idején sok időt töltött otthon és a kórházban is. Jelenleg Kékesi “Bajnok” Lászlóval közös jubileumi lemezükön dolgozik, de megtanult kiflit sütni is, és felfedezte magának a Myrathot. Magazinunknak azt is elárulta, hogy milyen reformokat hozhatna a járvány a hazai zeneiparba. „Fixa ideám, hogy ahogy a nagyszüleinknek van Dankó rádiójuk, nekünk is kellene, hogy legyen egy közszolgálati rockrádiónk” – mondja.
Hogyan éled meg a járványhelyzetet?
2006-ban egy akut mieloid leukémiából csontvelő-transzplantációval gyógyultam fel. Ez több szempontból kihat a mostani helyzetemre is. Mivel a transzplantáció miatt még mindig mesterségesen gyengítik az immunrendszeremet, a különösen veszélyeztetettek közé tartozom, ki sem mozdulhatok itthonról. Másrészt viszont a közel egyéves kórházi, majd a száznapos úgymond „félsteril” itthon tartózkodásom miatt már van tapasztalatom a karanténhelyzetről. Most egészségesen persze könnyebb ezt elviselni.
Mivel töltöd a napjaidat?
Imádok itthon lenni, sosem unatkozom. A munkám szervezési, adminisztratív részét máskor is itt végzem. Továbbra is dolgozom, az elmaradt koncertek átszervezésén, valamint egy jubileumi lemezen, ami az év végén fog megjelenni. Kékesi László zenésztársammal idén ünnepeljük a közös zenekarainkban együtt eltöltött 40. évet, ebből az alkalomból egy olyan duplalemezt jelentetünk meg, amire 20-20 kiválasztott szerzeményünket neves előadókkal rögzítjük. Többek között Charlie, Nagy Feró, Balázs Fecó, Pataki Attila, Keresztes Ildikó, Nyerges Attila, Paksi Endre, Szolnoki Péter, Takáts Tamás, Roy, Kalapács Józsi, Sipos Peti, Rudán Joci, Kálmán Gyuri, Kiss Zoli barátaink, és a Mobilmánia két énekese, Vikidál Gyula és Gamsz Árpi fogják énekelni a dalainkat. Volt miből választaniuk, hiszen a 40 közös év alatt olyan együttesekben játszottunk és szereztünk sok-sok dalt, mint a P.Mobil, a TRB, vagy a ma is működő két zenekarunk, a RockBand és a Mobilmánia.
És ha ez nem lenne elég: a jövő év január 2-án, a Budapest Kongresszusi Központban megrendezésre kerülő szimfonikus rockkoncertünk szervezésével és ehhez kapcsolódóan a Mobilmánia dalainak áthangszerelésével is sok munkám van. Szóval nem unatkozom, de emellett vállaltam, hogy a közösségi oldalamon minden nap eljátszom egy dalomat a pianínómon, aminek nagy sikere van, megható, hogy milyen sokan nézik és reflektálnak is rá nap mint nap. Emellett van bőven szabadidőm is, amit lehetett, azt már kijavítottam az otthonunkban, barkácsoltam, lámpákat szereltem fel, bekereteztem a még lemaradt kiadványaimat, és még kiflit is sütöttem.
Tudtok valamilyen zenekari munkát végezni? Hat rád kreatívan is ez az időszak, írsz zenét, szövegeket?
A zenekartársaimmal napi szinten tartjuk a kapcsolatot csoportos Messenger-üzenetek és heti egy-két közös videóhívás segítségével. A ‘Bajnok & Zefi 40’ jubileumi kiadvánnyal jelenleg ott tartunk, hogy az énekeskollégák kiválasztották az általuk énekelni kívánt dalokat. Rajtuk kívül lesznek gitáros vendégeink is: Závodi Janó, Kozma Tomi, Csillag Endre, Szíjártó Zsolt, Lukács Peta. Nem vagyok híve az otthon készült hangfelvételeknek, ha lehet, ragaszkodnék a hagyományos, komolyan felszerelt stúdióhoz, de hogy oda mikor jutunk el, azt sajnos nem tudom. A januári Mobilmánia-koncertre a dalok közé és elé is írunk szimfonikus részeket, ami hatalmas falat, de most jut rá időm bőven.
Mi hiányzik a legjobban a járvány előttről?
Nagylányom Németországban él a férjével és a négyéves kisunokámmal. Ők nagyon hiányoznak. Legkésőbb kéthavonta szoktunk találkozni, de ez most elmarad, csak a videóhívások maradnak. Találékonyak vagyunk, még bújócskázni és társasozni is szoktunk így. Persze hiányzik a színpad, a közönség, a zene és az utazás is, hiszen a pandémia éppen az induló tavaszi turnénk első koncertje után érkezett meg. A lekötött koncerteket átraktuk ugyan őszre-télre, de még ennek sem látom reálisan a jövőjét.
Szerinted milyen hatással lesz a zeneiparra a járvány és a nyomában érkező gazdasági válság?
A koncertek, kulturális események voltak az elsők, amiket lefújtak a járvány miatt, és valószínűleg ezek az események lesznek az utolsók, amiket újra lehet majd indítani. A legrosszabb, hogy nem látható a vége. A járvány gazdasági hatásairól még a szakemberek is csak találgatnak. Egy biztos, hogy reménykedünk abban, hogy a művészeket sem hagyják magukra a kormányok. És itt nem segélyekre, kölcsönökre gondolok. Itt az ideje, hogy végre több magyar rockzene jelenjen meg a magyar rádiókban, televíziókban! Rendeződhetnének, tisztázódhatnának végre az online zenehallgatás jogdíj-felosztásának és kifizetésének dolgai, hiszen milliók hallgatják dalainkat, amiért mi filléreket – se – kapunk! Még mindig fixa ideám, hogy ahogy a nagyszüleinknek van Dankó rádiójuk, nekünk is kellene, hogy legyen egy közszolgálati rockrádiónk, ami teret adna régi és új, de leginkább magyar rockzenéknek. De a rajongók is segíthetnék kedvenceiket azzal, hogy megvásárolják a sok-sok munkával elkészített kiadványainkat, vagy hivatalos helyekről töltenék le azokat.
Most természetes, hogy nem a szórakozás a legfontosabb, de az emberek fizikai és lelki állapotához elengedhetetlen ez is. A zene jótékony hatása tudományosan ismert. Az élőzene ennél még többet adhat, nagyon fontos szerepe lesz a közösségek újraépítésében a bezártság után. Remélem, hamarosan ennek is eljön az ideje, de azért szkeptikus vagyok. Jelenleg elképzelhetetlen, hogy rövid időn belül az emberek mindennapjainak újra részévé váljon a koncertre járás, hogy ismét tele legyenek a koncerttermek, klubok. Amit mostanra sikerült felépítenünk, az mind romokban hever. Kezdhetjük újraépíteni az egészet. Ennek érdekében, amennyire lehet, össze kell kapaszkodnunk a kollégákkal, a zenére és zenészekre épülő iparágakkal és a közönséggel is.
Milyen zenéket hallgatsz most otthon?
Spotify-előfizető vagyok, így a világ majdnem összes zenéje a rendelkezésemre áll. Napközben mindig szól a zene, és mindig rácsodálkozom, hogy milyen sokszínű a rock műfaja. Emellett több olyan koncertvideót is megnéztem, amit régóta terveztem, ezek inspirálóan hatnak rám. Legújabb „felfedezettem” a Myrath nevű zenekar, több felvételt találtam tőlük, de egy kellemes estét töltöttem el a David Foster & Friends című DVD-vel is, valamint a Metallica 3D-s DVD-je is régóta várt a polcomon. Végre jutott időm megnézni a saját jubileumi kiadványunkat is, ami a 2018-as Arénában megrendezett ‘Vikidál 70, Zeffer 60, Mobilmánia 10’ címet kapta. Ezt az anyagot anno félkész stádiumban ellenőriztük le, most jött el az idő, hogy nyugisan megnézhettem. Emellett szívesen hallgatom és játszom is itthon a pianínómon a klasszikusokat is.
A Karanténinterjúk korábbi része:
Legutóbbi hozzászólások