Azt hiszem, ha a magyar heavy metalról esik szó, megkerülhetetlen Kalapács József neve. Az ős-Pokolgép tagjaként megjelent négy nagylemezzel örökre beírta magát a magyar rocktörténelembe. Persze az ezeket követő első négy Omen-lemezt is az ő neve fémjelzi (az ’Idegen anyag’-ot inkább felejtsük most el), ezekkel nemcsak folytatta a sort, hanem talán még rátett egy lapáttal. 2000 óta pedig Kalapács név alatt készít lemezeket hű társaival, akik az elmúlt húsz évben végig kitartottak mellette. Önmagában már ez is hatalmas eredmény, de mindezt megkoronázza a tudat, hogy ezen idő alatt nem jelent meg rossz lemeze a zenekarnak. Persze voltak olyanok, amelyek kissé fakóbbra sikerültek, de semmi olyan, amiért szégyenkezniük kellett volna.

Számomra halványabb volt a legutóbbi, az ’Örökfekete’, amelyet bármennyire is szerettem volna megszeretni, nem igazán tudtam azonosulni vele. Józsi akkori magánéleti problémái mélyen beivódtak a szövegeibe – és bár ezek az érzések is az élet részei –, én nem találtam a dalokban olyan kapaszkodót, ami arra késztetett volna, hogy újra és újra elővegyem a korongot. Szerencsére a ’Világvégre’ dalai sokkal jobban illenek a sorba, tele vannak erővel, energiával és optimizmussal, amelyre nagy szükség volt ebben az évben. A borító is talán azt szemlélteti, hogy a nehéz, sötét korszakból felállva és erőt merítve újra kizöldül a környezet. Amit negatívumként tudok említeni, az a túlvezérelt gitárhangzás, ami már az ’Örökfekete’ lemeznél sem tetszett. Azt értem, hogy – zenésznyelven szólva – lehangoltak „zsébe”, de a műanyagra triggerelt dobok és a túlvezérelt gitárhangzás nem igazán simul össze, ami számomra kissé zavaró.

A korong a Nem adom alább című dallal nyit, amely egyből a zenekar korai éveit juttatta eszembe, főleg a Bűnöm a rock című dalt. Ugyanolyan lendületes Judas Priest-ízű nóta, mint az volt. De őrülten jól állnak a csapatnak a középtempók is, amelyre például az Így akarom épül, az önbizalom-építő szövegével. Hasonló felfogásban íródott az Úgy ítélj is, amely az ’Első merénylet’ hangulatát eleveníti fel. A szövegeket tekintve meg kell említeni, hogy Józsi egyre jobbakat ír, nem akar túlmagyarázni semmit.

Muszáj pár szót ejteni a Gyönyörű világ dalról, amely talán a korong leghúzósabb, legkeményebb dala. Már-már thrash metalba hajló verze résszel, amelyet jól ellensúlyoz a dallamos refrén és a belassuló középrészben hallható szóló. A Sárközi Lajos – Weisz László páros eszméletlenül feszesen gitározza végig a közel ötven percet. Nagymértékben nem tértek le az elmúlt húsz év alatt kitaposott ösvényről, nem akarták újra feltalálni a kereket, de szerencsére élvezetes dalok és riffek sorakoznak végig a korongon. Egyedül a záró Az éjszaka országútján hangszerelése hoz olyat, amit ritkán hallani Kalapács-lemezen. A szintetizátorral megtámogatott bevezető után persze megdörrennek a gitárok és egy remek metálnóta kerekedik belőle, de mégsem a megszokott módon, egy egészen egyedi hangulattal bíró tétel bontakozik ki a végére, ami emlékezetes lezárása az egész lemeznek.

Összegzés:

Kalapács József és zenekara nem adta alább most sem, és a húszéves évfordulóhoz méltó dalcsokrot tett le a rajongók asztalára, amely esszenciális kivonatát adja az elmúlt húsz évnek. Hosszú idő óta az egyik legváltozatosabb korongja a csapatnak és az idei honi heavy metal termésnek magasan a legcsillogóbb darabja.

Pontszám: 8

Megjelenés: 2020
Kiadó: Hammer Records
Stílus: heavy metal
Származás: Magyarország

Zenészek:

Kalapács József – ének
Sárközi Lajos – gitár
Weisz László – gitár
Beloberk István – basszusgitár, vokál
Beloberk Zsolt – dobok

Hivatalos hazai forgalmazónál kapható fizikai formátumok: CD/ kazetta / vinyl

Dalcímek:

01. Nem adom alább
02. Így akarom
03. Világvégre
04. Úgy ítélj
05. Végső állomás
06. Főnix
07. Gyönyörű világ
08. Tánc az ördöggel
09. Nem egyszerű álom
10. Bűn és bűnhődés
11. Az Én városom
12. Az éjszaka országútján