25 éves album, 25 éves szövegek, 25 éves dallamok. Nemigen hitték volna a srácok, hogy 25 év múlva is lehet aktuális. Ezt az újrakiadást kifejezetten vártam. Nem okozott csalódást a kiadvány, sőt… szóval, ha valaki kritikus hangokat vár a március 7-én megjelent, és a kiadást ünneplő koncerttel megtámogatott lemez kapcsán, ne olvasson tovább!
A megjelenéskor (1999) szénné hallgattam ezt a Junkies-lemezt, viszont 2010-2019 között ritkán került a lejátszómba, az utolsó 7 albumuk csak a streaming szolgáltatók segítségével jutott el hozzám. Az, hogy ismét gyakran hallgatom őket, a ’Negyedszázad kockázat és mellékhatás’ korongnak és a bemutató koncertjének köszönhető, ahol meg is vettem. No persze nem ettől lett aranylemez, mert ezt az elismerést pont azon az estén vehették át.
Hogy egy 1994-ben alakult (ha a kezdeti Jack Daniel’s formációt nem számoljuk) punk-rock zenekar ki tudott tartani több mint 30 évig egy ilyen kis piacon, önmagában csodálatos. Ez az újrakiadás pedig ismét egy bizonyíték, i-re a pont, hogy van még igény a lázadó, sablonmentes, ütős szövegű zenékre. Plusz van igény olyan rocktörténeti zenei pillanatok újrakiadására, mint a ’Tabu’. A kiadvány kiváló promóciós munkát kapott, aki legalább minimális érdeklődést mutat a digitális térben erre a zenei vonalra, azt biztosan elérte a hír a megjelenésről. Az online marketinget kiválóan egészítette ki a kiadás napjára szervezett lemez-újrabemutató koncert, melyről mi is írtunk.
Kezdjük az újrakiadás kézbe vehető formátumaival! Dupla CD és dupla LP formátumban került az értékesítési csatornákhoz a ’Tabu 25’. Gyönyörű, igényes borító CD-n és „bakeliten” egyaránt. Persze a vinyl borítója még szebb, hiszen nagy méretben még inkább kijön a kiváló ötlet, amivel az eredeti képet megtartva mégis egy új tasakot alkottak: az eredeti fényképet elmosódott festménnyé változtatták. Az LP-nél jól láthatóak az ecsetvonások, az elnagyolt vonalak, optikai élmény kézbe venni a lemezt. A felhasznált különböző kék árnyalatok hidegségét tompítja a kis mennyiségű barna az elnagyolt kézfejen. A színek és a fehér szárnyú „angyal” (sejtésem szerin Riki volt az eredeti lemezen a modellje) együttese mesteri borítót alkotnak, így azonnal védőtokba került a lemez, ahonnan – a ’Nihil’ LP-hez hasonlóan – csak ritka, jeles alkalmakkor fog előkerülni.
Jöhet a kérdés, hogy ennek akkor mi értelme? Minek az LP, ha nem is hallgatom? Sokan tudjuk (főleg azok a gyűjtők, akik ki sem bontják a lemezeket és csak digitálisan, felhőből hallgatják a zenéket), hogy a vinylhallgatás egy szeánsz, amire nincs idő minden esetben. De ha van idő, megadjuk a módját. Plusz ez egy sérülékeny formátum, amit én próbálok megőrizni. Sok-sok lemez – a ’Tabu’ is – számomra műalkotás, amire illik vigyázni, hátha a következő generációnak is érték marad. Az LP pluszpontjai az igényes inzerterre járnak a dalszövegekkel és a fekete vinyllemezek antisztatikus védőtokjára.
A CD most kapott könyvecskét kiváló minőségű papíron, minőségi nyomással, a dalszövegeket és az alkotókat találjuk benne. A ’Káros az egészségre 25’, szintén jubileumi kiadásához képest ez jelentős előrelépés, mert ott sem LP formátum, sem könyvecske a CD-hez nem került a csomagba.
Egy kis hiányérzet azért van bennem a ’Tabu 25’ kapcsán: én tettem volna képeket is a grafikai kínálatba, azok mindig kiváló lenyomatai az adott kornak, korszaknak. A CD ismét papírtokos, mint a legtöbb ilyen Junkies-kiadvány.
Amiért vártam a ‘Tabu 25’-öt, annak fő oka, hogy 2024 decemberében újra feljátszotta az aktuális felállás a dalokat. Így volt ez a ’Káros az egészségre’ esetében is, ahol komoly eltérés van a régi és a jubileumi album között. Mivel ez volt az első rendes Junkies-lemez, ami kis kiadó gondozásában született, a hangzás a 2020-as újrázásnál jelentősen eltér az eredeti, ’94-es változathoz képest. Kíváncsi voltam, hogy a ’Tabu’ esetében – ahol már az 1999-ben, a Magneoton-Warner kiadónál készült album is kiválóan szól – milyen különbséget hoz a korszerű stúdiótechnika és a két új zenekari tag. Megjelenés előtt Szekeres András nyilatkozta, hogy alapvetően 99%-ban ugyanaz az új anyag, mint a régi. Egyetértek. Amíg a „Káros” dupla CD-je esetében jelentősen jobb az új hangzás, az ének visszhangja eltűnt, a ’Tabu’-nál nem vettem észre ekkora eltérést.
Külön örülök, hogy az ének sem változott jelentősen. Mire gondolok: ismét a „Káros” lemezre visszautalva, András éneke a ’94-es lemezen brutálisan őszinte, fiatal energiától duzzadó, rebellis hang, ami 25 évvel később egy vérprofi énekes orgánumává vált, máshova helyezve a hangsúlyokat. A ’Tabu’ újrarögzített anyagának hangzása az én fülemnek egy hajszállal jobb, harmonikusabb, mint az eredeti, de megőrizte annak arányait, harmóniáit. Sokat változtak a hozzáadott effektek (pl. gyermeksírás), a háttérének még hangsúlyosabb lett, időnként kis „hörgéssel”, máskor bekerült egy kis plusz szövegrész is, de ezeket a szösszeneteket találja meg mindenki magának.
Általánosságban a különbségek: kicsit dinamikusabb az egész, eltérő a basszusgitár hangzása, de a jelenléte továbbra is dominál, jobban csilingelnek a cinek, korszerűbb a dobsound, még dögösebb a gitár, néhány dalnál máshol hangsúlyozza a szöveget András. A ’Tabu 25’ egy számmal kevesebb, a Sztárgyár (Viárdevörd Vörzsün) változatát nem vették fel újra. Ugyanakkor érdekesség, hogy az első szám (A helyzet változatlan) két trackként került fel, így elcsúsznak a nyomtatott sorszámok és ezen a CD-n is 15 track van, holott csak 14 dal. A ’Tabu 25’ csak a dupla CD-s változatban kapható, valamint a streamingszolgáltatóknál érhető el. A dupla LP kizárólag az eredeti lemez 15 dalát tartalmazza.
Riki szerepe a zenekarban, és ezen az albumon is jelentős, öt dalban szerepel, mint társszerző. Ha tényleg ő volt az eredeti borítón, még jobb ötlet az új. Sok mindent megélt a zenekar, nem szentek, de nem is papolnak feleslegesen. Önazonosak több évtizede. Erőt érzek bennük. A későbbi lemezeken is képesek voltak ütős dalokkal előrukkolni, mint a Már csak a pénzért csinálom, A szerelmedtől lettem ilyen vagy a Nincs pardon. Bízom benne, hogy lesz még olyan sikeres albumuk, amit mi, zenekedvelők ismét agyonhallgatunk, és éneklünk a koncerteken!
A ’Tabu’-t beérett anyagnak láttam már a megjelenésekor is. A szövegek ütősek, máig aktuálisak, megjegyezhetők annak ellenére, hogy nem egybites refrénközpontúak. A zene nem fakult, nincs töltelék dal. Kiemelkedő lemez ez a Junkies-életműben. Szerencsére nem álltak meg, az ’SX7’ a ’Hat’ szintén ütött, és azóta sem a múltból élnek.
Végezetül egy tanács: ha szándékodban áll megvenni az LP formátumot, nem éri meg sokat gondolkodni rajta. Eddigi tapasztalatom szerint gyorsan elfogy a legyártott mennyiség, és utána már nagyon nehezen és nagyon drágán lehet csak beszerezni. Így jártam én a ’Nihil’ LP-vel.
Junkies 1999:
Szekeres András – ének, vokál
Barbaró Attila – gitár, vokál
Riki Church – basszusgitár, gitár, vokál
Németh Miklós – dob, ütőhangszerek, vokál
Dallista:
A helyzet változatlan / Sláger / Szar dolog / Pusztítsatok el / Mese / Tulajdonképpen / Könnyű dal / Sztárgyár / Rózsakert / Rock and roll sztár / Ami benned él / Szerelmes vagyok / Arany és szar / Viszlát / Sztárgyár (Viárdevörd vörzsün)
Junkies 2025:
Szekeres András – ének, vokál, gitár
Barbaró Attila – gitár, vokál
Kosovics István – basszusgitár, vokál
Gravel Shores – dobok, vokál, gitár
Linda Daemon – vokál
Dallista:
A helyzet változatlan / Sláger / Szar dolog / Pusztítsatok el / Mese / Tulajdonképpen / Könnyű dal / Sztárgyár / Rózsakert / Rock and roll sztár / Ami benned él / Szerelmes vagyok / Arany és szar / Viszlát
Legutóbbi hozzászólások