Néha a véletlenek is hozhatnak olyan helyzeteket, amelyek végeredményeképp igazi érték marad a kezünkben. Ki hinné, hogy egy repülőtéri találkozásnak köszönhető az, hogy Paul Logue és James LaBrie együtt dolgozott a pandémia alatt. Pedig ez a valóság! Minden akkor kezdődött, amikor a Dream Theater még 2020 februárjában, Glasgow városában épp be tudta fejezni a ’The Distance Over Time Tour – Celebrating 20 Years Of Scenes From A Memory’ turnéját. A DT tagjai másnap a repülőtéren várakoztak, amikor a frontemberbe belebotlott Logue, az Eden’s Curse basszusgitárosa. Akkori rövid találkozásuk eredménye lett, hogy újra közös munkába kezdtek. Még 2011-ben a frontember vendégként szerepelt az Eden’s Curse No Holy Man című dalában, később is felmerült a közös munka gondolata, de sosem állt rendelkezésre megfelelő idő, hiszen James a Dream Theaterrel dolgozott és turnézott folyamatosan, egészen a világ 2020-as leállásáig. Reptéri találkozásuk után nem sokkal az énekest újra megkereste a skót basszer, a koronavírus-járvány okozta leállás pedig elég időt biztosított ahhoz, hogy kettejük együttműködéséből megszülethessen egy teljes album. James már az egyeztetéseik korai fázisában határozottan kijelentette, hogy a 2010-as ’Static Impulse’ és a 2013-as ’Impermanent Resonace’ zenei vonalától el akar térni, inkább a hetvenes évek klasszikus rock stílusához térne vissza, a Queen, a Led Zeppelin, a Rush, a Deep Purple és a Pink Floyd hatásaival a dalokban. A végeredmény pedig egy akusztikus, klasszikus rock stílusú anyag lett, amiben James LaBrie olyan dalokat énekelhet, amire korábbi szólólemezein még nem volt példa.
A Devil In Drag keretbe foglalja a ’Beautiful Shade Of Grey’ című lemezt, hiszen az akusztikus megközelítésű változat nyitja, míg a rockzenekari verzió zárja a korongot. Az első variánsban rögtön hallhatjuk, hogy ez az akusztikus közeg mennyi teret ad az éneknek, a záró tételben pedig megmutatják, milyen lett volna ez az album egy teljesen más felfogásban. James a vokálokat is egy személyben szállította le, ez a megoldás nem új, már az 1999-es és 2001-es Mullmuzzler-lemezeken is így volt. A friss anyagon is élvezetes a végeredmény, az énekes saját témáit úgy tudta alakítani, ahogy az neki legkényelmesebb. Ehhez olyan szerkezetű dalok álltak a rendelkezésére, amelyekben hangjának sokszínűségét jobban ki tudta domborítani.
Az igazi meglepetést a korongon a melankolikus, lassabb szerzemények okozták, mint a SuperNova Girl, de mondhatnám a Sunset Ruin, vagy épp a Wildflower című számokat is. Paul Logue nagyszerű dalokat írt, amelyek így, ebben az egyszerű akusztikus formában is jól működnek. Kettejük jól megírt alapjait Christian Pulkkinen (Simulacrum, Eden’s Curse) hangszerelte. Nemcsak zongorajátékával, hanem vonós szólamokkal, orgonával is feldobta a nótákat, játéka belesimul ebbe az érzékeny környezetbe. Chance LaBrie – aki főállásban a Falset dobosa – is szerepet kapott ezen az anyagon. James fia, aki nemcsak a hagyományosnak mondható dobszerkón játszik, hanem csörgődobon és cajónon is, a pandémiának köszönhetően került a képbe. Ezeket az egyszerű témákat kellő alázattal játszotta fel, játéka színes, élvezhető. Úgy tűnik Marco Sfogli (PFM) – aki a 2005-ös ’Elements Of Persuasion’ óta állandó partnere Jamesnek – húzta a legrövidebbet, ő ugyanis csak szólóival járulhatott hozzá a produkcióhoz. Ez az ötös együttesen mégis valami olyat tudott alkotni, ami bár James LaBrie nevén jött ki, mégis érezhető benne, hogy igazi csapatmunka, amelyet a jövőben még biztos emlegetni fogunk. Elég, ha csak meghallgatjuk az Am I Right című dalt, hogy világos legyen, mire gondolok.
Egy igazán élvezetes, tényleg jó dalokat tartalmazó albumon kiválóan éneklő James LaBrie-n túl mivel lehet még örömet szerezni a rajongóknak? Ha hihetünk a híreszteléseknek, akkor 2023 májusában – azaz egy év múlva ilyenkor – ez a társaság Európában élőben is be akarja mutatni a ’Beautiful Shade Of Grey’ dalait. Az ötös célja, hogy az akusztikus hangzásvilághoz kapcsolódó bensőséges, intim kapcsolatot mindenképp megtartva különleges helyszíneken (templomokban, katedrálisokban, kastélyokban) lépjenek fel, mindössze pár száz fős közönség előtt. Milyen jó is lenne, ha ezt Magyarországon is el lehetne csípni valahol!
Összegzés:
A ’Beautiful Shade Of Grey’ James LaBrie szólómunkásságának kiemelkedő lemeze lett, jó dalokat hallhatunk rajta, olyanokat, amelyekben az énekes egy olyan, érzékeny oldalát mutathatja meg, amire első számú csapatában talán sosem lenne lehetősége. D’Virgilio, Morse & Jennings ’Troika’ című anyaga után ismét egy akusztikus lemez tudott olyan izgalomba hozni, amelyre már rég nem volt példa. Kár lenne, ha nem lenne folytatása a dolognak!
Pontszám: 8,5
Megjelenés: 2022
Kiadó: Inside Out Music
Stílus: akusztikus, klasszikus rock
Származás: nemzetközi
Zenészek:
James LaBrie – ének, vokál
Paul Logue – akusztikus gitár, basszusgitár
Chance LaBrie – dobok, ütőhangszerek
Christian Pulkkinen – billentyűs hangszerek
Marco Sfogli – akusztikus gitár, elektromos gitár
Theresa Thomason – vokál
Dalcímek:
01. Devil In Drag
02. SuperNova Girl
03. Give And Take
04. Sunset Ruin
05. Hit Me Like A Brick
06. Wildflower
07. Conscience Calling
08. What I Missed
09. Am I Right?
10. Ramble On (Led Zeppelin-feldolgozás)
11. Devil In Drag (elektronikus verzió)
Meghallgattam – félig – hát kérem szépen alássan, nekem csalódás. A korábbi szólólemezeihez képest egyértelműen csalódás. Már csak azért is, mert akusztikus az anyag, én meg az nem annyira csipázom. Sajnálom.
Hallgatom másodszor is. Revidiálni kell magamat, mert nem olyan rossz, mint elsőre tűnt, sőt! Lehet, hogy akus DT-re számítottam, és ez a lemez nagyon nem az!
Szóval most az elfogadás stádiumában tartok.
Mindamellett, hogy egyre jobban tetszik az anyag, be kell jelentenem, hogy a Wildflower című dal vezérmotívuma teljesen megegyezik Friderika 1994-s Eurovíziós dalával a “Kinek mondjam el vétkeimet”-tel.
Ezért én nem ítélem el, csak megütköztem rajta. Azt is el tudom képzelni, hogy Friderika jogdíjat kap. Nem olvastam róla semmit, csak megütötte a fülem.
Ekkora pálfordulatot, mint amit én teszek ezzel a lemezzel még nem tettem. Igaz, hogy a Friderika számot törölnöm kellett, de a többit megszállottan hallgatom. Gyakorlatilag ez megy most örökös körforgásban amióta hozzájutottam. Imádom. Egyébiránt, ha valaki nem ismeri a Friderika számot, vagy nem zavarja a plágium, akkor az is nagyon jó szám! Én alapból nem szeretem a feldolgozásokat sem. Ugyanezen oknál fogva a koncertlemezeket sem. (Hisz az sem tökéletesen az eredeti)
Haha, most látom, hogy a 10. szám is feldolgozás. Éreztem én, hogy más, de mivel nem ismerem a Zeppelint, ezért nem zavart. 🙂