Warren Haynes és csapata sokféle zenében utazott már, és a blues mindig ott volt a produkció tartópilléreként. Southern rock, hard rock színezetű anyagokat készítettek, zenéjükbe – elsősorban Haynes gitárjátéka miatt – funk elemek is belekerültek. Készítettek tribute albumokat a Pink Floyd és a Rolling Stones dalaiból, sőt a jazz-rock gitárzsenivel, John Scofielddel is dolgoztak együtt, ám színtiszta blueslemezt még nem vettek fel.
A majdnem nyolcvanperces új kiadvány részben feldolgozásokat, de nagyobbrészt saját dalokat tartalmaz. Az anyagra a nyers, tradicionális megszólalás a jellemző, egy-két helyen az oly divatos fúvósszekciót halljuk, bár nem túl hangsúlyosan. Természetesen gitárcentrikus az anyag, ám Danny Louis Hammond szőnyegezése végig jelentős szerepet játszik, és időnként ő is elenged egy-egy szólót. Érdemes meghallgatni a Love Is A Mean Old Worldöt, ez még tovább erősíti a tradicionális vonalat, hangzásában és hangszerelésében is olyan, mintha az ősidőkben rögzítette volna valamelyik régi blueslegenda, úgy hatvan-hetven évvel ezelőtt, pedig saját, friss dal. Warren Haynes éneke is kellőképpen tompára tekert, ezzel is igazodva a történelmi korhoz.
Warren Haynes ezt mesélte a felvételek előzményeiről: „Nekem ez az album egy régi bakancslistás dolog volt, bár először nem tudtam, hogy szólóban vagy a bandával akarom-e felvenni. A koncerteken rendszeresen játszunk tradicionális bluesdalokat, de csak párat. A blueshoz való közelítésünk különleges, a zenekar kollektív szemléletén alapszik. Küldetésünk volt ezzel a lemezzel, mert bizonyos dolgoktól eltérve a cél az volt, hogy hűek maradjunk a blues szellemiségéhez. Ez nem blues-rock, hanem blues. Azt akartuk, hogy az anyag másként szóljon, mint a többi Gov’t Mule-lemez.”
Nem felejtettek el jammelni sem, ami rájuk annyira jellemző. Simán lenyomnak a stúdióban is nyolc-kilenc perces, hosszú improvizációkkal tűzdelt dalokat, ilyet nagyon kevesen csinálnak meg stúdióban, ezek közül is a legjobb a bizarr című I Asked For Water (She Gave Me Gasoline) opusz, mely egyébiránt Chester Burnett, ismertebb nevén Howlin’ Wolf szerzeménye. Még egy feldolgozást említenék, a Make It Raint, Tom Waits dalát. Teljesen levették honfitársuk stílusát, hangszerelésben, hangzásban, Warren Haynes ugyanazokat a frazírokat is hozza az énekben, az egyetlen különbség, hogy Haynesnek nincs annyira szétivott hangja. Nem mondom, hogy kilóg, de egy kicsit másként szól ez a dal, mint a többi.
Egy nagy sláger is rákerült az albumra, méghozzá a szinte mindenki által játszott, mindenfelé jól ismert Ain’t No Love In The Heart Of The City. Ez egy drámai dal, mégis olyan, mely bárki előadásában nagy sláger lehet, ha ügyesen bánik vele. Chris Farlowe vagy a Whitesnake átiratai jó példák erre, és úgy érzem, a Gov’t Mule is elkapta a lényegét.
Akusztikus dalok is helyet kaptak, amolyan „kinn a tornácon, a kisszéken ülve, pengetve a bluest” stílusban. Ilyen a címadó és az utolsó felvétel, a Black Horizon – mindkettő Haynes szüleménye, méltó társai a korabeli tradicionális bluesoknak. Látszik, hogy Haynes a műfaj korai korszakát is jól ismeri, ezáltal kitűnően interpretálja.
Hosszú anyag, de egy pillanatig sem unalmas, friss, ugyanakkor mégis régi vágású zene. Nem csak a manapság nem divatos hosszú hangszeres részek miatt, hanem az eredetihez hű megszólalás miatt is. Warren Haynes a régi iskolában tanulta a mesterséget – gondoljunk az Allmann Brothers Bandben eltöltött évekre –, ám mégsem poros, amit csinál, karakteres gitárjátéka belemar az ember lelkébe.
Összegzés:
Kiválóan vizsgázott a Gov’t Mule most, hogy csak a bluesra fókuszált. Ragaszkodtak a műfaj hagyományaihoz, mégis belevitték a hosszú hangszeres improvizációkat, melyek nélkül nehéz elképzelni zenéjüket. Jól beillesztették a lemez műsorába a régi bluesszerzeményeket is. Bár Warren Haynes a zenekar hajtómotorja, a többi muzsikus is kiváló munkát végzett.
Pontszám: 9.5
Megjelenés: 2021
Kiadó: Fantasy Records
Stílus: rhythm & blues
Származás: Amerikai Egyesült Államok
Zenészek:
Warren Haynes – gitár, ének
Matt Abts – dob
Danny Louis – billentyűsök gitár, vokál
Jorgen Carlsson – basszusgitár
Pam Fleming – trombita
Jenny Hill – tenor- és baritonszaxofon
Buford O’Sullivan – pozan
Dalcímek
01. Blues Before Sunrise
02. Hole In My Soul
03. Wake Up Dead
04. Love Is A Mean Old World
05. Snatch It Back and Hold It – Hold It Back – Snatch It Back and Hold It
06. Ain’t No Love In The Heart Of The City
07. (Brother Bill) Last Clean Shirt
08. Make It Rain
09. Heavy Load
10. Feel Like Breaking Up Somebody’s Home
11. If Heartaches Were Nickels
12. I Asked Her For Water (She Gave Me Gasoline)
13. Black Horizon
Legutóbbi hozzászólások