Van az úgy, hogy az ember szívesen nosztalgiázna, hallgatna valami igazán régit azokból az időkből, mikor még nem kapkodta a fejét a mindenfele kavargó stíluskavalkád és a zenei kínálat láttán, így pont kapóra jött ez a vasárnapi koncert. Ugyan a fellépők egyikét sem ismertem és nem is hallottam őket korábban, de a promó amolyan funkys, régirockos, 70-es évekbeli hangulatot ígért, a BackStage-ben is elég rég jártam már, így belevágtam a nagy kalandba.
A hazai The Juice zenekar pont a húrok közé csapott, mikor odaértem, megálltam hátul és kíváncsian figyeltem, mi történik a színpadon. Aztán egyre kíváncsibb lettem, egyre előbbre somfordáltam, hiszen nagyon ügyes volt mind a négy zenész, a feszes alapokat a két Attila (Günthner Attila basszer és Sólyom Attila a doboknál) óramű pontossággal tolta be a zene alá, a szamurájosra tincselt énekes (Török Viktor) remekül tartotta a kapcsolatot az ekkor még elég szellősen álldogáló közönséggel, nem csak a gitár-ének kombót oldotta meg kifogástalanul, hanem a számok közötti összekötő szövegeknél is fesztelenül dobálta a humorbonbonokat a jelenlévőkre. A másik gitáros (Riskó Tibor) sem volt ám az a “tedd-el-s-elő-se-vedd”-legény, néha olyan szólókat szabadított el az ujjai közül, hogy öröm volt nézni és hallgatni.
Az egész műsor annyira egyben volt, hogy alig hittem el, hogy ebben a felállásban mindössze bő két éve létezik a zenekar. A nosztalgiafaktor is összejött, hiszen ez a hard rockkal kevert funk stílus azért jó néhány dekáddal korábban élte fénykorát, de ez a koncert értékéből nem von le semmit, sőt! Jó volt látni, hogy ennyire autentikusan adják elő olyan zenészek, akik a hetvenes években még meg sem születtek.
Rövid átállás után lépett színpadra a másik, számomra szintén teljesen ismeretlen zenekar. Ekkorra odaszállingózott még jónéhány ember (mondjuk saccra így sem értük el az ötven főt, de ránézésre életkor szerint képviselve volt itt minden korosztály húsztól-hatvanig).
Aztán elindult a haddelhadd, a The Moon City Masters mindhárom tagja a színpadra özönlött, én meg percekig pislogtam, annyira bizarr volt a látvány. A Steinberg tesók (Jordan Steinberg – basszusgitár, Talor Steinberg – gitár) tök ugyanúgy néztek ki, le sem tagadhatták volna, hogy ikrek, mindkettő fején ugyanolyan, Jim Morrisont megidéző frizura lobogott, én meg azon agyaltam, hogyan tudnám őket megkülönböztetni egymástól. Szerencsére a kék farmeringjük színe néhány árnyalattal eltért egymástól, illetve Jordan még Talornál is többet vigyorgott a koncert alatt (később vettem észre, hogy a tesóval ellentétben neki nem volt az ujján gyűrű, biztos azért). Miután megtaláltam mind a 11 apró különbséget a két frontember között, végre tudtam fókuszálni a zenére is, ami meg is érdemelte a figyelmet. Ez a három tag szintén a funk-rock fúzió területén mozgott, de még az előzenekarnál is autentikusabban idézték meg a 70-es évek hangulatát. Mindkét Steinberg énekelt a gitározás mellett, nem is rosszul, de idővel a dobos (Andrés Valbuena) lett a kedvencem, egészen elképesztő volt, amit művelt. Néha egy-egy szám átolvadt majdnem dobszólóba, de nem abba a típusúba, aminél alig várod, hogy vége legyen, hanem amit szívesen hallgatnál hosszabban is, amolyan borlaigergői magasságokba emelkedett már-már. Ráadásul nagyon látványosan püfölt, afféle rongybaba fizikával, szétszórta az összes végtagját a szélrózsa minden irányába és valahogy végül mindegyik végtag pont eltalálta azt, amire éppen szükség volt ahhoz, hogy átkozottul széttöredezzen, majd csodásan összeálljon újra az egész.
Mindent egybevetve nagyon jó volt ez a koncert is, idővel frenetikus hangulat kerekedett, fiatal lányok sikítottak az első sorban (mind a kettő), mint valami korabeli Beatles-bulin. Ami még nagyon tetszett, hogy a BackStage hangcucca végig kiválóan szólt, minden hangszer a helyén volt, ezt a feladatot azért sokkal nagyobb, több lehetőséggel felvértezett helyszínek sem mindig tudják hibátlanul megoldani.
A múltidézés tökéletesre sikerült, részemről köszönöm a kiváló estét a zenekaroknak és a BackStage Pubnak is.
Funk ‘em all!
Szerző: Benedek István
Fotók: Máté Éva
Köszönet a LOTS Musicnak!
Legutóbbi hozzászólások