Igazi glam ’n’ roll ünnepnek ígérkezett a péntek, ehhez képest meglepő volt a visszafogott érdeklődés a Barba Negra Red színpada előtt. De nézzük a jó oldalát, az első sorig eljutni éppoly könnyed kihívás volt, mint italt szerezni valamelyik pultból.
Mike Tramp lépett színpadra elsőként, aki Marcus Nand gitárossal az első ’Songs Of White Lion’ lemezről adott elő újragondolt White Lion-dalokat. A félórás akusztikus előadást műszaki gondok nehezítették az egyik gitárnál, így a turné más állomásaihoz képest nálunk kimaradt a Wait, de kaptunk helyette a probléma elhárítása közben egy Bob Dylan– és egy Neil Young-feldolgozást.
Living On The Edge / Broken Heart / Little Fighter / Tell Me / Knockin’ On Heaven’s Door / Rockin’ In The Free World / When The Children Cry
Átszerelés után érkezett a Beastö Blancö, élén az ördög lányával, Calico Cooperrel. Nagy kérdés ilyenkor, hogy áldás vagy átok, ha egy Alice Cooper kaliberű sztár az apád – szerintem is-is –, de Calico elég meggyőző volt és bebizonyította, hogy másra is képes, mint statisztálni az apja koncertjein. Excentrikus megjelenésével, számról számra csereberélt fegyverekkel és eszközökkel léghadakozva kötötte le a figyelmet. Előkerült itt szögekkel kivert baseballütőtől kezdve lándzsán keresztül lézersugárig minden, a legszürreálisabb talán egy tőből kitépett karmodell volt
Run For Your Life / Freak / Grind / Nobody Move / Feed My Frankenstein / Machine Girl / Honey / Lowlands / Blind Drive / Breakdown
Végül színpadra robbant a The Dead Daisies a Light ‘Em Uppal, az új lemez címadó dalára elkezdődött a tömeges bólogatás is részünkről, hogy aztán abba se maradjon a koncert végéig. Világmegváltás nem történt, de nem is várta senki, volt viszont átkozottul feelingesen, csuklóból kitolt rock ’n’ roll, ami ömlött ránk a színpadról. Felcsendült a nagy kedvenc Fortunate Son, az Unspoken és a vicces című Lock ’N’ Load, de jópofa ötlet a zenekar tagjainak bemutatása is úgy, hogy mindenkinél játszottak egy rövid feldolgozást a zenész kedvenc dalából.
Minden nagyon egyben volt és remek hangzással párosult, a turné közben beugró Reb Beach gitáros sem lógott ki a sorból (szeptemberben Doug Aldrich gitáros betegség miatt kénytelen volt abbahagyni – remélhetően átmenetileg – a koncertezést). A régi-új énekes John Corabi manír- és sallangmentes teljesítménye meggyőzött, a végén szerintem lélekben mindenki motorral száguldott haza, ahogy az egy ilyen koncert után ideális lenne.
Light ‘Em Up / Rise Up / Dead And Gone / Make Some Noise / I Wanna Be Your Bitch / Unspoken / Bustle And Flow / Lock ‘N’ Load / I’m Gonna Ride / Born To Fly / Take A Long Line / Dirty Deeds Done Dirt Cheap-Seven Nation Army-Children Of the Grave-Living After Midnight-Join Together / I’m Ready / Fortunate Son / Mexico / Midnight Moses // Long Way to Go / Helter Skelter
Szerző: Benedek István
Fotók: Savafan
Köszönet a Livesoundnak!
Legutóbbi hozzászólások