Neal Morse fejéből ismét zseniális ötlet pattant ki. Már hosszú ideje szeretett volna egy olyan akusztikus lemezt készíteni, aminek első számú ihletforrása a Crosby, Stills and Nash. 2020 októberében kezdett el ezeken a dalokon dolgozni, majd a kidolgozásuk után keresett társakat. Nick D’Virgilio kézenfekvő döntés volt, a meglepetés azonban Ross Jennings személye lett. Hármójuk közös munkája hosszú hónapokat vett igénybe, hiszen a pandémia alatt, egymástól távol dolgoztak egészen tavaly májusig. Első közös lemezük ’Troika’ címmel jelent meg.
Őszintén bevallom, amikor megláttam ezt a három nevet egymás mellett, akkor valami olyasmire számítottam, mint amit Nick és Neal a Spock’s Beardben csinált. Olyan dalok emléke tört rám, mint a June, a Distance To The Sun, a Carie. Meglepetésemre azonban csak részben jött be a számításom. A ’Troika’ dalain jól érezhető, hogy melyiknek ki a szerzője, és ki volt az, aki kiegészítette azt. Az alapkoncepció az volt, hogy akusztikus köntösben, énekes-dalszerző anyag álljon össze, aminek alapja a háromszólamú ének. Ez a lemez igazi örömzenélés, és énekteljesítmény szempontjából nem túlzás, hogy az év egyik meglepetése. Neal és Nick egykori varázsa ismét életre kelt, Ross pedig nagyszerűen illeszkedett bele a formációba. Ezt a varázst kiválóan megragadták marketing szempontból is, hiszen előzetes kislemezként a hármas legszebb közös dalait sikerült kimazsolázni. Az Everthing I Am, a Julia és a You Set My Soul On Fire tökéletesen bemutatja, mi is történik a lemezen.
A korong nagyobb részében azonban inkább könnyed rockos, bluesos és coutry hatást idéző dalok kerültek középpontba. Ilyet már többször hallottam Neal Morse-tól, így nem okozott akkora meglepetést. Ezekben a dalokban Nick dobol, az akusztikus gitárt elektromos gitár és billentyűszőnyeg, és az előbb említett dalokhoz hasonlóan nagyszerűen kidolgozott többszólamú ének egészíti ki. Ezek közül a kedvencem az Another Trip Around The Sun lett, elsősorban Ross éneke miatt, mely kiemelkedik a többiek közül. Nick az If I Couldban, míg Neal a Second Hand Sonsban jutott főszerephez. Nagy örömömre azonban a kiadvány végén a hármas visszatalált arra az útra, amellyel bemutatkoztak a kislemezdalokban. A többszólamú ének a My Guardianban vagy a King For A Dayben ismét megragadóak voltak, de az első pillanatok varázsát csak a What You Leave Behind hozta vissza. A Julia alternatív verziója tette fel a koronát a lemezre, ezt azonban csak később ismerhettem meg, mert a promóciós anyagban nem volt benne. Ez a dal Ross ’A Shadow Of My Future Self’ című lemezéről ugyan lemaradt, de itt igazi otthonra lelt.
Nick D’Virgilio, Neal Morse és Ross Jennings közös projektje elsősorban azoknak szól, akik szívet melengető dallamokra és emberfeletti énekteljesítményre vágynak. A progresszív műfajt hátrahagyva itt most a dalok és az éneklés öröme lett az elsődleges. Ha lesz folytatás, akkor én több Julia, Everything I Am típusú dalnak örülnék.
Legutóbbi hozzászólások