Tavaly november 1-jén láthattuk Budapesten a Dream Theater 40 éves jubileumi koncertjét, most pedig itt van a koncertsorozatot megörökítő felvétel, amely 3 héttel a hazai esemény után készült. 2024. november 23-án a párizsi Adidas Arenában lépett színpadra a zenekar ugyanazzal a műsorral, mint nálunk. Kíváncsian vártam, hogy mit hoz a film, milyen változások lesznek ahhoz képest, amit élőben láthattunk és hallhattunk. Mike Portnoy, az egykori alapító visszatérésével új fejezet indult, egy friss élő anyag igenis érthető lépés. Nem tagadom, a régi, körülbelül 20 évvel ezelőtti várakozás volt bennem ismét a ’Quarantième: Live À Paris’ kiadvánnyal kapcsolatban.
Már az első képkocka beszippantott! A Metropolis Pt. 1 kezdő beütése a Portnoy háta mögötti kameraállásból indul, onnan vált át a nézet a színpad elé. A képminőség kiváló, a látvány a régi klasszikus Dream Theater-filmeket, a ’Live At Budokan’-t és a ’Score’-t idézi. A hangszerek nagyszerűen hallatszanak, még John Myung effektezett tapping kiállása is tökéletesen átjön. A dal középrészében James LaBrie elárulja a francia közönségnek, hogy aznap este forgatják a következő koncertanyagot, vicces volt hallani, hogy DVD-felvételt emlegetett.
A koncert feszes tempóban halad tovább az 1999-es ’Metropolis Pt. 2: Scenes From A Memory’ párosával, az Overture 1928 / Strange Déja Vuvel. Ez a szűk 9 perc teljesen más érzéseket váltott ki bennem, mint a pandémia alatt megjelent 20 éves jubileumi előadást tartalmazó előző koncertanyag. Nagy örömömre ezen rajta maradt az a jelenet, amikor James köszönti visszatérő Portnoyt. Párizsban ez a szusszanással egybekötött ünneplés nem volt olyan hosszú, mint Budapesten, még maga Mike is meglepődött, hogy nem maradt ideje kijönni a színpad közepére, mert a frontember azonnal felkonferálta a ’Awake’ albumról a The Mirror című dalt. Ezen a ponton már jól látható, hogy a zenészek itt bizony sokkal jobb formában vannak, mint nálunk. John Petrucci héthúrosának atom a hangzása, a dobsound bivaly. Nem hittem volna, hogy ilyen minőségben hallani fogom még ezt a dalt a zenekartól. Itt a technika ördöge nem szólt közbe, Jordan Rudess keytar szólója is rendben lemegy.
Az első rész felfokozott hangulata és gyors tempójú dalai után jöhet ismét egy kis szusszanás, míg James felkonferálja a ’Distance Over Time’-ról a Barstool Warriort. Nagyon örültem neki, hogy ezt már a megjelenés előtt publikálták, mert korábban csak rossz minőségű rajongói videókon láthattam, hogyan játssza Portnoy Mike Mangini témáit. Nyilván nem történt nagy változás, de mégis megvolt a játékban az az egyedi íz, amely Mike-ra jellemző. Az első rész egyetlen lassú tétele, a Hollow Years itt is kap egy elnyújtott billentyű- és gitárfelvezetőt, majd a dalban pedig szólókat. Bár ismertem és láthattam is korábban ezt a verziót, de örülök neki, hogy ezzel a nagyszerű felvétellel gazdagodott a kiadvány. Az első rész a ballada után ismét gyors tempójú dalokkal zárul, a Constant Motion-As I Am párossal. Vannak pillanatok, amelyeket nem volt lehetőségem látni a Budapest Arénában, de itt például tökéletesen megvan, amikor a dobolásba még Jordan Rudess is bekapcsolódik egy rövid időre.
A hazai eseményen is felkaptam a fejem a második részt felvezető szimfonikus nyitányra, amelynek zenei anyagát az addigi 15 stúdiólemez dalaiból ollózták össze, nagyon megörültem annak, hogy ez most végre kép- és hanganyagban is megvan. A különböző korok dallamai hol vonósokon, hol fúvós hangszereken szólalnak meg, míg eljutunk a ’Parasomniá’-ig, pontosabban a Night Terrorig, mert a teljes album csak idén februárban jelent meg. A párizsi koncerten látható előadás messze túlszárnyalja azt, amit vártam. Az élő változat tempója és hangulata itt tökéletes, James LaBrie bomba formában énekel. A tétel középső, instrumentális részében érezhető feszesség jót tett a dalnak, szerintem ez ennek az új anyagnak a tökéletes esszenciája. Minden benne van, amiért az ember szeretheti a Dream Theater zenéjét. Reméljük, hogy 2026 elején a második Grammy-díját is megkapja a banda, most igazán megérdemelnék!
A folytatásban érkező Under A Glass Moon döbbentett rá arra, hogy James mennyire ésszel készült erre a turnéra. A 1992-es dalt nyilván már nem tudja ugyanúgy elénekelni, mint egykor. A dallamot már Budapesten is átírta, de itt az átírás nagyon jól sikerült. Tudom, hogy ebben azért van utómunka és korrekció, de ez a verzió valahogy mégis egészségesebben hat, mint amit tőle hallhattunk a korábbi években.
A rendes műsoridő érzelmi csúcspontját a Stream Of Consciousness és az Octavarium hozza most is, az itt látható nagyszerű előadás a 20 évvel ezelőtti időket idézi. A 24 perces szerzemény után, egy rövid szünetet követően érkezik a ráadás (sajnálom, hogy az ’Óz, a csodák csodája’ című filmből bevágott részlet lemaradt). A Home-hoz kapcsolt The Spirit Carriesben a közönségénekeltetés nem marad el, James kérésére a közönség a telefonvakukkal bevilágítja az egész Adidas Arenát, még képernyőn keresztül látva is nagyszerű élmény. A hab pedig a nagyszerű teljesítmény tortájára a Pull Me Under, amely itt is méltó befejezése a show-nak.
A vaskos digipak kiadvány 2 Blu-ray lemezén helyet foglaló film nagyszerű élmény, amelyen a nagyszerű sztereó hang mellett Dolby Atmos és 5.1-es sávok is vannak. A mellékelt 20 oldalas minialbumban Wolfe Eliot fotóit láthatjuk, a zenekar napjainkig tartó történetét pedig Stéphane Auzilleau (az egykori francia rajongói klub vezetője, a francia Rock Hard újságírója) írta. Hugh Syme is kitett magért, mert a slipcase borítóban rejlő két digipak-inlaynek külön-külön grafikát tervezett, az egyiken az Eiffel-torony, míg a másikon a francia zászló mellett Párizs látképe adja az alapot.
Pontszám: 9,5
Megjelenés: 2025
Kiadó: Inside Out Music
Stílus: progresszív metál
Származás: Amerikai Egyesült Államok
Hazai forgalmazóknál kapható fizikai formátumok: 3 CD + 2 Blu-ray digipak, 3 CD + 3 Blu-ray artbook és 4 LP
Zenészek:
James LaBrie – ének
John Petrucci – gitár, vokál
John Myung – basszusgitár
Jordan Rudess – billentyűs hangszerek
Mike Portnoy – dob, ütőhangszerek, vokál
Dalcímek:
CD 1
01. Metropolis Pt. 1
02. Overture 1928
03. Strange Déjà Vu
04. The Mirror
05. Panic Attack
06. Barstool Warrior
07. Hollow Years
08. Constant Motion
09. As I Am
CD 2
01. Orchestral Overture
02. Night Terror
03. Under A Glass Moon
04. This Is The Life
05. Vacant
06. Stream Of Consciousness
07. Octavarium
CD 3
01. Home
02. The Spirit Carries On
03. Pull Me Under
Blu-ray 1
01. Metropolis Pt. 1
02. Overture 1928
03. Strange Déjà Vu
04. The Mirror
05. Panic Attack
06. Barstool Warrior
07. Hollow Years
08. Constant Motion
09. As I Am
Blu-ray 2
01. Orchestral Overture
02. Night Terror
03. Under A Glass Moon
04. This Is The Life
05. Vacant
06. Stream of Consciousness
07. Octavarium
08. Home
09. The Spirit Carries On
10. Pull Me Under
Legutóbbi hozzászólások