Király István & G-Jam Project: Melodic Vision

írta Adamwarlock | 2013.06.16.

Megjelenés: 2013

Kiadó: Szerzői kiadás

Weblap: http://www.kiralyistvan.hu

Stílus: Instrumentális rock/jazz-rock

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

Ha magyar viszonylatban kellene egy olyan, arra érdemes projektet találnom, mint amit a nyugati nagy instrumentális gitárhősök hoztak létre, akkor bizony számomra Király István neve ugrik be. Nem is hiába, hiszen a hazai rockszíntér egyik legnagyszerűbb gitárvirtuóza a debütáló ’On The Road Again’ és a 2011-es, zseniális ’Sides Of The Soul’ után immáron harmadik szólólemezével örvendezteti meg a nagyérdeműt.

Király muzsikája rengeteg hatásból táplálkozik, de úgy, hogy közben konzekvens egészet alkot, azaz nincsenek kirívóságuk miatt bántó darabok a repertoárban. A nyitó Breaking News egy fasza rock ’n' roll, ami beindítja a bulit, és a klasszikus ’60-as, ’70-es évekre hajazó dallamokra ültet rá egy tökös, modern hangzást. Erre máris váltás a Lovely Vision, amit akármelyik újkori Joe Satriani sorlemez lazább tételeként el tudok képzelni, mind soundban, mind dallamvilágban. Erre pedig Pitta emeli a tétet, és a Chiken Blues-ban hozza a tengerentúli futamokat és hangulatot, hogy aztán a Don’t Say varázsoljon el a kései Eric Clapton-t idéző dallamvilágával. Szerintem telitalálat. Mindegyik dal más és más, de mégsem egy antológia, hanem egy jól felépített nagylemez hangulatát érezzük.

A továbbiakban is hasonló intelligenciával folyatódik a korong a latinos Hotel Paradiso-val, és a tökéletes, líraian induló, de annál monumentálisabban véget érő Kiss Of A Muse-zal. A rövid intermezzót követő két záródal pedig szállítja a korong elején magasra emelt színvonalat, behozva a szaxofon és a ritmusszekció még intenzívebb szerepét. Örömteli egy ilyen jól felépített lemezt végighallgatni, és az örömzenélésnek részese lenni. Bár tudom, hogy a G-Jam Project nem lesz sohasem a mainstream által kedvelt formáció, én mégis azt mondom, hogy azok is tegyenek egy próbát vele, akik nem az instrumentális zenén szocializálódtak, mert Király István zenéje teljesen közérthető, szórakoztató és ugyanakkor elgondolkodtató, ami persze nem csak a ’Melodic Vison’-ről mondható el. Zenésztársai pedig hasonló hozzáértéssel adják az alapot Pitta ötleteihez, mint a főszereplő, akinek árnyékában mégsem tűnnek el, hanem jól felismerhetően, tovább tónusozzák, árnyalják a produktum egészét.

A 'Melodic Vision' igazi pozitívuma az a tárlatvezetés, amit a különböző könnyűzenei műfajok között teszünk a gitárhangokat követve. Szilárd jazz alapokra ültetett epikus kiállások, amik jól lavíroznak a gitárfutamok áramlatán, megtalálva az utat a finoman elhelyezett és az erővel és keménységgel megoldott hangsorok között: okosan, de nem cikisen szakbarbárságba kapaszkodva. Negatívumot meg alig tudok felhozni, talán két aprócska momentumot. Bár a projekt nevében benne van a „jam” szócska, és ennek megfelelően van a lemeznek egyfajta improvizatív hangulata, amit én alapvetően üdvözöltem, de nekem hiányzott egyfajta csúcspont, amit a nyugati bárdista elődök megfelelőbben tudtak alkalmazni. Tehát hiányzott, hogy legyen a dalok szerkesztésének egy íve. A másik bajom, meg aztán végképp szubjektív jellegű: ki nem állhatom a szájgitárt… (bocs, Nagy Ádám). Ha csak ennyi gond van egy lemezzel, akkor itt bizony minőségi produktummal van dolgunk, Király István új lemeze pedig legalábbis nemzetközi színvonalú.

Pontszám: 8