Iron Maiden - A Matter Of Life And Death

írta garael | 2006.08.28.

Megjelenés: 2006

Kiadó: EMI

Weblap: www.ironmaiden.com

Stílus: heavy metal

Származás: Anglia

Dalcímek

Értékelés

14 stúdió -, 10 élő és válogatás album. A profi boxhoz hasonlóan amennyiben több világszervezet osztana világbajnoki övet, úgy minden bizonnyal az Iron Maiden ülne a legerősebb társaság királyi trónján. Jóllehet, sokan igazi dinoszaurusz bandának tartják a csapatot, mely az evolúció zsákutcájaként képtelen a mutációra, és a környezeti ingerekre történő konstruktí­v válaszra, -melynek folyamodványaként kihalásra í­téltetve figyeli a körülötte zajló fejlődést - , ám a heavy metalnak nevezett territorium legrobosztusabb organizációjaként történelmi lenyomatát kétségtelenül otthagyta az idő kőfalán. A csapat változás képtelenségének hangoztatása negációjaként persze a rajongók több 'történelmi korszakot" is fel tudnak sorolni, melyek a Maiden munkásságát jellemzik: kezdve a punk hatásokkal büszkélkedő DiAnno albumoktól a progresszí­v irányba haladó Dickinson -os éráig, a komor útkereséses Blaze lemezektől a csapat neoprogresszí­v reunion periódusáig. A most megjelent lemez ennek az utóbbi alkotói fázisnak a harmadik terméke, és amellett, hogy magán viseli az BNW és a DOD jegyeit, sikeresen visszanyúlik az "első Dickinson aranykor" örökségéig, méghozzá úgy, hogy némileg ki is tudja terjeszteni azok progresszí­v világát, ráültetve azt a már emlí­tett albumok stí­lusjegyeire. Nem is tudom, mikor sikerült ennyire összetett, "szöszmötölős", lassú kibontású Maiden univerzumot teremteni. Jóllehet már korábban is találkozhattunk ilyen stí­lusjegyekkel Maiden albumon, ám a Powerslave , illetve a Seventh Son Of A Seventh Son hasonló pillanatai sem uralták ennyire a lemezeket. Jómagam két momentumra tudnám visszavezetni ezt a fajta váltást, illetve az irányvonal némi elmozdulását: egyrészt a pszichedelikus , lebegős témák nagyobb teret kapnak, mind az ének, mind a szólótémák tekintetében, másrészt a korai Dickinson szólólemezek folkos, akusztikus gyökereiből kihajtott indák igencsak keresztülfonták a Maiden morózusabb, fémesebb világát. Jóllehet az album nem a slágereké - könnyedebb témát csak a Wicker Man-ni felütésű, rockos refrénű nyitó számban, illetve a The Longest Day Brave New World-re hajazó Dickinson trillabrillí­rjében találhatóak - mégis sikerült ezeket a rengeteg érzelmi-hangulati tempó -és témaváltással megszerkesztett darabokat hallgatóbaráttá tenni. Emellett persze a tősgyökeres Maiden fanokat elfoghatja néminemű deja vu érzés : a The Reincarnation of Benjamin Breeg a Sign Of The Cross befelé fordulását, a For The Greater Good Of God a No More Lies slágeresebb refrénismétlését, az Out Of The Shadows a Tears Of The Dragon folkba áztatott akusztikus pillanatait idézik meg , ám pusztán csak futó hangulati lenyomataként az emlí­tett forrásoknak. A neoprogresszí­v jelleget erősí­ti a szintetizátor szerepeltetése is, mely elsősorban persze csak hangulati elemként gazdagí­tja a hangzást, ám például a The Pilgrim keleties futamai egyértelműen visszautalnak a Powerslave misztikummal átitatott koncepciójára. A lebegősebb énektémák mellett - melyek gyakran érdekes kontrasztban állnak a jellegzetes fémgaloppal s engem néha a Doors hangulati lenyomatára emlékeztetnek - a szólókban is felfedezhetőek a pszichedelikus rock óriásainak hatása: a Lord Of Light-ban néha mintha maga Hendrix kí­nozná a húrokat. A már emlí­tett folkos elemek talán még sosem kaptak ennyire bő teret a Maiden szerzeményekben - itt persze senki ne gondoljon sí­ppal,dobbal,hegedűvel előadott népi csujjogatósra - , az angolszász zenei kultúrából elővezetett, általában akusztikusan előadott folkos részek remekül prezentálják a heavy metal kialakulásának meghatározó elemeit - bizonyí­tván, hogy a blues mellett az európai folk és reneszánsz legalább annyira determinálta a stí­lust, mint az afrikai zene. Emellett a Maiden nagyságát dicséri, hogy a pőre folk jelleg mellett gyakran szimfonikus feelinget tapasztalhat a hallgató - nagyzenekar jelenléte nélkül -, mely különösen a For The Greater Good Of God-ban erős, hasonlóan a Peschendale-hez valószí­nűleg ez a szerzemény lesz a szimfonikus átirat egyik fő jelöltje.

Pontszám: 9