Mobilmánia: Koncert DVD + CD

írta Kotta | 2009.12.11.

Megjelenés: 2009

Kiadó: EMI

Weblap: www.mobilmania.rockband.hu/index.htm

Stílus: hard rock

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

"A tavalyi év minden szempontból egyik legnagyobb hazai rock durranása volt a Mobilmánia zenekar létrejötte." Ezzel kezdte kollégám ismertetőjét a volt P. Mobil zenészek Ez a mánia c. albumáról (ITT ). A lemezkritikával maximálisan egyetértek - ritkán lelkesedem magyar produkciókért, ezúttal azonban félre kellett tennem minden előí­téletemet, mert egyszerűen nincs olyan (a borí­tót kivéve), amibe az albumon bele lehetne kötni. Zene, szöveg, megszólalás - tényleg minden rendben van. Végre nemzetközi szí­nvonalú kiadvány született, ami kis hazánkban oly ritka, mint árvaházban a szülői értekezlet. Ugyanezzel a profizmussal láttak hozzá a folytatáshoz is. Megint egy példaszerű megjelenés, í­gy kellene ezt mindenkinek csinálnia! Már a szí­npadkép lenyűgöző, a négy dobbal a háttérben, van kivetí­tő, komoly világí­tás, több kamera, profi vágások, dinamizmus, korrekt (bár csak sztereo) hang. Az estét igyekeztek különlegessé tenni dobshow-val, vonósokkal, vendégekkel (Hobo, akiből itt ugyan nem látunk semmit, valamint Tunyogi Bernadett, Tunyó lánya természetesen), szóval nem egy szokványos, mindennapi koncertet láthatunk megörökí­tve. De ne szaladjunk ennyire előre, a műsort itt is a Rock Band nyitja. Valaki mondja már meg nekem, legyen szí­ves, mit keresnek ők egy Mobilmánia kiadványon? Rajongóként nehéz megérteni, miért erőlteti Zefi továbbra is ezt a kettős felállást. Józan ésszel persze sejthető, hogy kezdetben ennek lehetett némi jelentősége (í­gy például a Mobilmániával kapcsolatos bevételek és döntések a kezdetben öt, jelenleg négy Mobil zenész kezében maradnak, továbbá, számí­thatott arra, hogy ez a történet nem lesz feltétlenül hosszú életű, azaz némi ingyen reklám a saját zenekarának jól jöhet). De könyörgöm, a felállás mára megszilárdult, csináltak egy bivalyerős lemezt is, most már inkább zavaró ez az árukapcsolás, mintsem ésszerű. Az extrák között semmi bajom nem lenne velük, már csak azért sem, mert akkor legalább lennének - ami a DVD-n ezen menüpont alatt található, az ugyanis nem más, mint olyan részletek a koncertről, amik a rendes részben is szerepelnek. Mondjuk ezt sem értem igazán. Ezzel viszont végére is értünk a negatí­vumoknak. Amit a továbbiakban látunk/hallunk, az vérprofi előadás, tökéletes egyvelege a Mobilmánia legjobb pillanatainak és a Mobil klasszikusoknak. A saját számaikat nagyon szeretem, de - vessetek rám követ! -, azt gondolom, hogy a P. Mobil örökség ápolását is ez a zenekar látja el legszí­nvonalasabban és leghitelesebben. Ahogy ez a felállás például a Főnix éjszakáját játssza, az hátborzongató. Nincs rá szavam és nincs hiányérzetem. További pozití­vum, hogy Tunyogi Péter végig ott van a szí­npadon velük. Nem csak az emlékére í­rt számokban, de felvételről a hangját is megidézik (Menj tovább), és lánya meghí­vása is szép gesztus. Amikor Bernadett sí­rással küszködve közli, hogy apukája bőrdzsekijében érkezett erre a fellépésre, az egészen megható. Zeffer András betegségével kapcsolatos képek is felvillannak a Láttam a démont cí­mű számban, a Honfoglalás alatti áttünések, képi bejátszások is rásegí­tenek a különleges hangulat megteremtésére (ahogy a csinos vonósnégyes is). Mondhatja persze valaki erre azt, hogy a zenekar rájátszik a szentimentalizmusra, de szerintem ezek az elemek majd lassan kikopnak a repertoárból. Itt és most viszont ez szép tisztelgés az elhunyt énekes emlékének, aki ha nem ide születik, világsztárrá válhatott volna, keserű, korántsem demagóg főhajtás a magyarság hányatott sorsa, valamint az emberi szenvedés előtt, és egyáltalán - rekviem az emberért, a halált is - időlegesen - legyőző akaratért. Persze végül a Kaszás mindent visz. Nem tudom megállni, hogy néhány szóval ne méltassam a nagyszerű zenészi teljesí­tményeket. Vikidál Gyula - érte kritika a teljesí­tményét kezdetekben, de azt hiszem nem tisztességes a 30 évvel korábbi önmagát mércének állí­tani. Úgy gondolom, mostanra visszarázódott a rockba és nagyon korrektül, hitelesen adja elő a nótákat. Rudán Joe - ha már alkalmam van rá, hát leí­rom dilettáns véleményemet. Joe a Pokolgépben is jól teljesí­t, de itt virult ki igazán. Tudva lévő, hogy amott Kukovecz Gábor (gitáros fejjel) í­rja meg az énektémákat is, ami nem feltétlenül eredményez jól énekelhető dallamokat. A P. Mobil hard rockhoz közeli ősmetálja elvileg nagyobb teret engedne a szárnyaló éneknek, de ott bizonyos szempontból még rosszabb a helyzet - a szövegekért egy "nemzenész" a fő felelős, ezért ezek ritmizálása is gyakran negligálja az énekelhetőséget, mint szempontot. A sűrű szövegek egy részét legfeljebb "szavalni" lehet (igaz, ami igaz, Tunyónak volt egy ösztönös képessége ezeket úgy hajlí­tgatni, hogy némileg énekszerűnek hassanak). A Mobilmániában erre is odafigyeltek, náluk olyan szellős, jól ritmizált dalszövegek kaptak helyet az albumon, melyekre ki lehet végre ereszteni azt a hangot - és láss csodát, egyből kiderült, ki is Magyarország legjobb hard rock torka (amit a Coda rajongók valószí­nűleg eddig is tudtak). Aki nem hisz nekem, hallgassa meg ebből a szempontból ezen a DVD-n mindjárt a Rocktóbert, és az utána következő Mobilmánia dalokat. Szóval: Joe közel lemezminőségben hozza a remek dallamokat. Nekem kifejezetten tetszik, hogy nem javí­tottak ki mindent, Vikidállal együtt fel merték vállalni a kisebb hibákat. Ettől él, lélegzik a felvétel. A Vámos Zsolt / Kozma Tamás gitárduó nagyon természetesen vette fel a Beach / Aldrich páros szerepét, a tőlük megismert munkamegosztást implementálva a hazai palettára: egyikük a technikásabb, "pengébb" szólókat nyomja, másikuk inkább a dallamokra és az érzelmekre helyezi a hangsúlyt. Bár Vámos kap nagyobb szerepet (na, ebben már kicsit eltérnek a Whitesnake-től), nekem Kozma bluesosabb játéka tetszik igazán. Valószí­nűleg azért, mert rajta látszik, hogy tényleg élvezi ezt a zenét, megjelenése, pózai igazi rockert rajzolnak elénk. Azaz nemcsak hallgatni, de nézni is kellemes - egész estés audiovizuális élmény a srác. Nagy tehetség, a legjobbakat kí­vánom neki! Dobshow: összehasonlí­tani felesleges, mert mindenki remekül teljesí­t, de kiemelni azért szeretnék: Herpai Sándor abban a kétszer néhány másodpercben, ami számára jutott, olyant tesz oda, hogy véletlenül se legyenek kétségeink.... Nem mondom miről, úgyis tudjátok. Na, igen. Kékesi "bajnok" László - a csöndes, megbí­zható társ. Remekül penget és a Regina sí­rban nemcsak azt bizonyí­tja, hogy jól énekel, hanem azt is, hogy nagyszerű dalszerző is egyben. Borbély Zsolt - hát ez itt most nem róla szól! A hátérben meghúzódva profin biztosí­tja az alapokat, melynek jelentőségét botorság lenne alábecsülni, de itt ő akkor is csak egy mellékszereplő. Végül, de nem utolsó sorban a banda életre hí­vója, agya és motorja - Zeffer András. Az organizátor, aki összetartja mindezt, és akinek tökéletességre törekvő hajlamának köszönhetjük ezt a szí­nvonalas kiadványt is. Amihez mellesleg egy audio CD is jár, rajta kizárólag a Mobil számokkal + az Ez a mánia. Ahogy azt már emlí­tettem, számomra ők hiteles előadói ezeknek a klasszikusoknak is, szóval kellemes kis ajándék ez a DVD-hez.

Pontszám: 9