Nagy hiba lenne megfeledkezni a Delain új lemezéről, ami egy ideje már szabad levegőt szív a rajongók hangfalain keresztül, ennek ellenére hozzám csak az utóbbi hetekben talált utat. Még pont jókor, a világjárvány térhódítása előtt jelent meg és tematikailag is hasonló dolgokat érint.

Charlotte Wesselsék egyenesen felfelé ívelő pályán haladnak előre, a kezdeti gyengeségek után két parádés slágergyűjteményt tettek le az asztalra, mindezek után pedig úgy döntöttek, hogy egy második gitáros bevételével (Merel Bechtold) próbálnak magasabb szintre kapcsolni. Húzásuk nem jött be, bár nagyobb reklámértéke volt a zenekarnak egy újabb csajjal a fedélzeten, a dalok minőségében valahogy nem történt meg az általuk elképzelt szintlépés. Sem a ’Lunar Prelude’ EP, sem a 2016-ban kiadott ’Moonbathers’ nem volt számomra meggyőző, így hatalmas űr maradt hátra a ’We Are The Others’ és a ’The Human Contradiction’ zsenialitása után. A ’Hunters Moon’ EP-n már valami pislákolt, ezután viszont kilépett Merel, Timo Somers pedig egyedül maradt, viszont pont ez az átmeneti időszak kelthette fel benne az alvó oroszlánt, ugyanis elképesztő energiákat mozgósít meg az új lemezen. A négy évvel ezelőtti ’Moonbathers’ egyébként már sokkal több gitárt vonultatott fel (még jó, hiszen két gitáros is volt a csapatban), valamint újra elkezdtek nagyobb teret hódítani a szimfonikus elemek a dalokban. A korábban egyszerű, de lényegre törő dalszerkezetek epikusabb irányt vettek, viszont sokkal dagályosabb és giccsesebb lett a zene, ami nem tette kedvencemmé az albumot.  Az ’Apocalypse & Chill’-en ebből viszont pont annyit faragtak le, amennyit kellett, így újra helyreállt az egyensúly.

Az album nyitódala rengeteg újdonságot vonultat fel, ugyanis meglepő módon Timo énekére épül a One Second, Charlotte csak a háttérben színesít kitartott hangokkal vagy kiegészítő énektémáival. A gitárok arcon csapnak, és ez bizony a folytatásban sem változik, ráadásul mindehhez modern elektronikus effektek is betársulnak (például a másodiknak érkező We Had Everythingben), melyek jól közvetítik az album mondanivalóját. Tradicionálisnak mondható Delain-témákban sincs hiány, ilyen a zakatoló riffekkel operáló Burning Bridges, aminek középrészében még egy kis hörgés is előkerül. A Vengeance egy tipikusan slágergyanús szerzemény, amibe nem mást hívtak meg, mint a manapság igen jól futó Beast In Black énekesét, Yannis Papadopoulost, így ezzel ismét kipipálhatták Charlotte-ék a vendégzenész rubrikát.

A slágeresebb első felvonás után az album második fele sokkal súlyosabb és modernebb irányba kanyarodik, és igazából ezzel (kvázi a B oldallal) vettek meg engem kilóra. A futurisztikus To Live Is To Die után a Let’s Dance következik, ami közhelyes címének ellenére meglepően kemény riffel indít, az ezt követő Creatures hallgatása során pedig hatványozottan merült fel bennem a kérdés, hogy jó lemezt hallgatok-e.

Az album végén egy-egy haloványabb dal is előkerül, mint például a kötelező lassú, a Ghost House Heart, vagy a ’Moonbathers’ hangulatát idéző Masters of Destiny, ami ráadásul nem is új szerzemény. Amikor már azt gondolnánk, hogy nincs más hátra, akkor jön az igazi meglepetés a Combustion képében, mely akár Timo Somers képzeletbeli szólólemezének egyik dala is lehetne. Elképesztően mozgalmas és súlyos instrumentális dal, brutális tekerésekkel és sok érzelemmel fűszerezve, mindez modern köntösben. Nem kérdés, hogy ki és mi emeli magasra ezt az albumot azon kívül, hogy a Delain szokásához híven jobbnál jobb dalok sorakoznak rajta.

Egy pillanatra érdemes párhuzamot vonni a Within Temptation és a Delain között: Mindkét banda ugyanonnan és hasonló stílusú zenével indult (bár nem ugyanakkor), ráadásul hasonló sikerek övezte úton haladnak előre, viszont míg Sharonék dalaiban folyamatosan fogynak a gitárok, addig a Delain lemezén egyre jobban eluralkodik a hangszer és a mázsás riffek, ami nagyon hiányzik a Within Temptation világából az utóbbi években. A Delain megmutatta, hogy úgyis tudnak sokak számára befogadható zenét írni, hogy nem mellőzik a keményebb hangvételt.

Összegzés:

Meglepően modern és súlyos éle van a Delain új albumának, ami a világ jelenlegi állapotára reflektál. Ha eddig nem szeretted a holland bandát, mert mondjuk túl lagymatagnak tartottad a zenéjüket, akkor most próbálj velük szerencsét, mert kellemesen fogsz csalódni az ’Apocalypse & Chill’-ben!

Pontszám: 9

Megjelenés: 2020
Kiadó: Napalm Records
Stílus: szimfonikus metál
Származás: Hollandia

Zenészek:

Charlotte Wessels – ének
Timo Somers – gitár, ének
Otto Schimmelpenninck van der Oije – basszusgitár
Martijn Westerholt – billentyű
Joey de Boer – dob

Vendégzenészek:

Guus Eikens – vokál
Yannis Papadopoulos (Beast In Black) – ének, 5. dal
Shir-Ran Yinon – hegedű, 9., 12. dal
Mikko P. Mustonen – nagyzenekari hangszerelés
Merel Bechtold – ritmusgitár, 10. dal

Dalcímek:

1. One Second
2. We Had Everything
3. Chemical Redemption
4. Burning Bridges
5. Vengeance
6. To Live Is to Die
7. Let’s Dance
8. Creatures
9. Ghost House Heart
10. Masters of Destiny
11. Legions of the Lost
12. The Greatest Escape
13. Combustion