1971. július 9-én jelent meg a Deep Purple ötödik stúdióalbuma, amely nagyon más lett, mint az azt megelőző ’In Rock.’
Az ’In Rock’ letaglózó, vad hard rockja után egy teljesen másképpen hangzó albumot adott ki a Deep Purple. Kísérletező, sokszínűbb, elvontabb zene született. Érdekes, hogy a megjelenés után csak a címadó szerzemény maradt meg egy ideig a koncerteken, a Foolsnak a cselló hangján megszólaló gitárbetétje csendült fel a Space Truckin’ részeként, míg a The Mule alaptémája pedig Ian Paice dobszólójának vázaként szolgált. Kislemezen megjelent a Strange Kind Of Woman és ez a Demon’s Eye helyett rákerült a lemez amerikai és japán kiadására. Az 1984-es újjáalakulás után kilenc évnek kellett eltelni, mire egy dal, a countrys Anyone’s Daughter felcsendült a bulikon. Miután Ritchie Blackmore 1993-ban távozott, a No No No kivételével valamennyi darab bekerült a hangversenyek repertoárjába, igaz, hogy nem egy időben.
A ’Fireball’ megítélése az alkotók körében megosztó. Ian Gillan kedvenc Purple-albuma, Jon Lord is szerette, Roger Glover és főleg Ritchie Blackmore nincs oda érte. Azt viszont nem lehet elvitatni, hogy a lemez nem csak a Purple pályafutásában, hanem a globális rocktörténelemben is fontos szerepet játszik.
Legutóbbi hozzászólások