Mike Portnoy: Score (DVD)
írta Hard Rock Magazin | 2009.02.28.
Megjelenés: 2008. 12. 05.
Kiadó: MP4 Productions
Weblap: www.mikeportnoy.com
Stílus: Progresszív metal
Származás: USA
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
2008. december 6-án, Szent Miklós napján, Mike Portnoy újabb DVD-vel ajándékozta meg rajongóit, melyet weblapján keresztül megrendelve, 10 nap várakozást követően kaptam kézhez. Mike, a Dream Theater megállíthatatlan, munkamániás dobosa, 2002 óta minden évben megjelentet egy ilyen ún. "Drum Cam DVD-t". Az eddig megjelent anyagok sorban a következők: Asian Clinic Tour 2001, Ten Degrees Of Turbulent Drumming, Drums Acoss Forever, Drums Of Thought, Live At Budokan, Drumavarium, SysDRUMatic Chaos, Score. A borító és a lemez is teljesen megegyezik a Dream Theater kiadvány stílusával, sőt, a DVD menüjén sem változtattak. Három hangsáv közül választhatunk: Full Band, ami a hivatalosan CD- n és a DVD-n is szereplő hanganyag, Isolated Drums, mely sávon csak a dobok és Mike vokálja hallható, valamint Audio Commentary melyet Portnoy ismét Mike Brownnal, az MP4 Productions producerével közösen rögzített. Mivel a Dream Theater hivatalos kiadványáról már készült beszámoló, és valószínűleg sokan be is szereztétek az anyagot, ebben a cikkben azon különbségekre és érdekességekre szeretném felhívni a figyelmet, amelyek többlet információt és élményt nyújtanak a koncertfilmhez képest. A műsort az Octavarium album kezdő nótájával a The Root Of All Evil-lel kezdik. Mike sötétben ül be a dobok mögé és kezdi el a bevezetőt. Hihetetlen erő és intenzitás, óriási hangulat. Egyből fel is tűnik a különbség a hivatalos DT kiadvány és e DVD között: a koncert vágatlan verzióját kapjuk (!), valamint az előző MP4 DVD-ktől eltérően itt nem két, hanem négy kamera veszi Mikeot. Megszokhattuk, hogy Mike folyamatosan zsonglőrködik dobverőivel. Elmondása szerint ő már abból leszűri, hogy milyen lesz az éppen aktuális koncert, hogy elkapja őket vagy sem; ha igen, akkor minden rendben lesz, ha nem.... Nos, 2006. április 1-jén elkapta őket, nem is akárhogy... 🙂 Második szám az I Walk Beside You. Mike az Albino Monsternek keresztelt szerkó bal felén ül továbbra is, amit az egyik gyerekkori példaképének, John Bonhamnek, a Led Zeppelin egykori dobosának felszerelése ihletett. A pontos másolatot Mike, a Hammer Of The Gods nevű projectjében használta. A csapat ezután kronológiai sorrendben játssza dalait, melynek első állomása a Dream Theater legkorábbi, még a Berklee Music Collage-beli 1985-ös legelső szerzeménye, Another Won címmel. A számot Myung, Petrucci és Portnoy írták, majd amikor a Majesty első felállása Kevin Moore-ral és Chris Collinsszal teljes lett, kiegészítették. (Mostanság amikor ezt a dalt hallgatom, az jut eszembe, hogy itt ma Magyarországon mikor lesznek olyan zenészek, akik 18 évesen ilyen minőségű számot tudnak írni. Sajnos még a profiknak sem megy néha.) Historikus utazásunk következő állomása 1989, a When Dream And Day Unite című lemez, Afterlife című darabja. Mike a kommentárban elárulja, hogy erről az albumról csak két dalt játszottak ezen a turnén, a másik az A Fortune In Lies volt. Következik az Under A Glass Moon az Images And Words albumról. Újabb érdekességet tudhatunk meg a kommentárból: a szám kellős közepén John Petrucci gitárja kb. 2 percig nem szólt a színpadon, utólag kellett feljátszani a koncertlemezre. "Teljes pánik volt ez alatt az idő alatt", emlékezett vissza Mike. Az Innocence Faded (1994 - Awake) után utazásunk következő állomása, és egyben a koncert egyik legnagyobb pillanata, amikor az egyik eddig még soha hivatalosan meg nem jelent dal, a Raise The Knife kerül bemutatásra. Nem hivatalosan két lemezen is szerepel, egyik az 1999-es Rajongói Klub CD, a Cleaning Out The Closet, a másik a www.ytsejamrecords.com oldalról megvásárolható hivatalos DT bootlegek egyike, Falling Into Infinity Demos címmel. Magáról a szerzeményről érdemes megjegyezni, hogy ez a legelső, amit Derek Sheriniannel írtak az akkor készülő Falling Into Infinity lemezre. Félelmetes látni, hogy Mikenak dobolás közben mi mindenre jut még ideje és energiája. Köszön egy ismerősnek, családtagnak, miközben a közönség első sorait is folyamatosan hergeli. Elérkezünk az első rész záró dalához: 1999, Metropolis Part2: Scenes From a Memory, The Spirit Carries On. Nem becsülöm le ezt a dalt, de meg kell jegyezzem, Mikenak végre jut egy kis pihenő a folytatás előtt. A második rész a hivatalos Dream Theater kiadványon a Six Degrees Of Inner Turbulence első tételével kezdődik, itt a szimfonikus bevezető végébe kapcsolódunk be. A 42 perces darab egyes részeit játszották a turné előző állomásain is, hogy a jubileumi koncerten nagyzenekari közreműködéssel tökéletes legyen az előadás. A koncert végén visszatérünk a 2005-ös album dalaihoz; Answer Lies Within, majd egy összetéveszthetetlen Dream Theater nóta a Sacrified Sons és végül az Octavarium. Mike a kommentárban elmeséli, hogy a lemez leghosszabb dalaként a Sacrified Sons volt az első, amit 2004-ben megírtak, s ezt a hagyományt folytatták a Systematic Chaos (2007) esetében is, melyre az In The Presence Of Enemies című dal készült el elsőként. Mike, hogy tovább fokozza a rajongók izgatottságát, elárulja, hogy a készülő tizedik Dream Theater lemez első tétele ismét egy hosszú, mintegy tizenöt perces dal lesz. Megtudjuk azt is, hogy a koncerten az Octavarium záró akkordjai után Mike üzenetet kapott a zenekar menedzsmentjétől, miszerint a megengedett időt minden bizonnyal túl fogják lépni. Ez azért fontos, mert a Radio City Music Hall szabályzata és a megkötött szerződés értelmében, minden további megkezdett percért tízezer dolláros büntetést kell fizetni. A ráadásnak szánt Metropolis című dalba hamar bele is kezdenek, s csak egy gyors zuhanyzás a végén, így sikerül 3 perces csúszással megúszni a költséges, ám feledhetetlen rendezvényt.
Legutóbbi hozzászólások