Scorpions: Virgin Killer

1976 - ban a hannoveri székhelyű Scorpions elérkezett 4. nagylemezéhez. Az egy évvel korábban megjelent In Trance már jelezte, hogy nem akármilyen csapat a német gárda. Zenéjük klasszikus hard rock, néhol kis pszichedelikus hatással átitatva (főleg az első 2 albumra igaz ez), és remek gitáros munkával. (Rudolf Schenkert és Uli Jon Rothot azt hiszem senkinek nem kell bemutatni, nem is beszélve az első lemezen szereplő Michael Schenkerről). Ezt azért is fontos kihangsúlyozni, mivel náluk ugyanis nem szerepelt billentyűs hangszer, ehelyett két szólógitárral játszottak. Tehát ebben az értelemben akár korszakalkotónak is nevezhetnénk őket. Noha az élvonalbeli hard rock csapatok abban az időben Angliából érkeztek, a Scorpionst mégis nyugodtan egy lapon lehet emlí­teni akár a Uriah Heep-el, vagy a Led Zeppelin -nel. A Scorpions igazi "védjegye" az énekes Klaus Meine. Egyedi, utánozhatatlan orgánummal rendelkezik, és bármely tartományban jól mozog a hangja. Nyugodtan ki lehet jelenteni: Meine a legjobb énekesek között volt és van a mai napig. Ezt a lemezt a Klaus Meine - ének, Rudolf Schenker - gitár, Uli Jon Roth - gitár, Rudy Lenners - dob, Francis Bucholz - basszusgitár összeállí­tású ötös készí­tette. A lemez cí­me abban a korban elég bizarrnak hatott ( még ma is - a szerk.) A nyitó dal a Pictured Life egy tipikus hard rock tétel, erős középtempó, jól megalapozott ritmus, hibátlan ének, és remek szólók jellemzik. Ilyen egy igazi Scorpions nóta. A Tokyo Tapes cí­mű klasszikus koncertlemezükön is hatalmasat ütnek vele. A Catch Your Train egy lüktető, már-már heavy metalos érzetű dal. Nem túl komplikált riff, egyszerű ritmusképletek, mindezek ellenére még ma is, 30(!!!) évvel a megjelenés után is vidáman headbangelhet rá az ember. Ez a nóta egyszerűen tökéletes. A refrén dallama is telitalálat, kevesen alkottak ilyen jó témákat, talán a 80 - as évek melodic rock hulláma alatt működő csapatoknál hallhatóak hasonlók. A harmadik szám az In Your Park egy lágy, melodikus ballada, amiben Uli Roth nagyon, szép, tiszta szólót mutat be, és Klaus valami gyönyörű, lágy hangon prezentálja ezt a dalt. A Backstage Queen -re még hatványozottabban igaz az, amit a Pictured Liferól mondtam. A dal felépí­tése, a refrén, a szólók, mintha a 70 - es évek elejének brit bandái alkották volna. A Virgin Killer talán a Scorpions munkásságának legkeményebb nótája. Meine nyers, durva éneke uralja a dalt. Gyors, száguldó, kemény szám ez, jelezvén a srácok mind a lágy balladák, mind pedig az igazi kemény rock terén is képesek hatalmasat alkotni. A Hell Catről azonnal Jimi Hendrix dalai juthatnak az ember eszébe. Nem is véletlenül, ugyanis Roth mester Hendrixet tartotta és mind a mai napig tarja példaképének. Szólóin is érezni Jimi hatását, de még véletlenül sem másolja, hanem saját világával vegyí­ti őket. A hetedik nóta a Crying Days egy pihentetőbb, kicsit talán pszichedelikus érzetű szerzemény, ami csak még változatosabbá teszi az amúgy sem unalmas lemezt. A Polar Nights ismét Uli Jon Roth Hendrix imádatáról árulkodik, technikás szólókkal átszőtt tétel, amiben egy remekül összehangolt ritmus szekció hallható. Az utolsó nóta a lemezen a Yellow Raven, fantasztikus melódiákkal, lányokat könnyekre fakasztó énekkel, lágy, melankolikus tempóval készí­tett alkotás, a lemez legszebb tétele. Összességében egy változatos albumot készí­tett a Scorpions, igazi alapművet, amivel német bandaként betörtek az angol csapatok által birtokolt élmezőnybe, és mind a mai napig ott is maradtak. Lehet túlzás kijelenteni, de szerintem ez a lemez a legjobb amit a csapat készí­tett.