Blue Öyster Cult : On Your Feet Or On Your Knees

A Blue Öyster Cult (BÖC) nem tartozik az Európában igazán ismert zenekarok közé. Nevüket ezen a tájékon talán csak a rock igazi fanatikusai jegyzik. Ennek valószí­nűsí­thető oka az, hogy csapat alakulásának idején, a 60-as évek végén olyan, később világhí­rű zenekarok indí­tották pályafutásukat, mint például a Black Sabbath, a Led Zeppelin, vagy a Deep Purple, kiknek árnyékában az amerikai BÖC az öreg kontinensen nem tudott igazán nagy elismerést kiví­vni magának. Muzsikájuk besorolásakor három jelzőt is szokás használni. A Hard Rock, a Pszichedelikus rock és a Heavy Metal stí­lus cí­mkéket is felragaszthatjuk lemezeikre. A Heavy Metal ebben az esetben természetesen egy kicsit lazán értelmezendő, hiszen ez a műfaj is olyan, mint a foci. Az ötvenes években is neveztek í­gy labdajátékot és manapság is. Mégis, ha a két korszakot összehasonlí­tjuk, csak az alapokban találunk egyezést. A mai napig működő BÖC létezését 1967-től számí­tják. A kezdeti időkben "Soft White Underbelly", "Oxaca", majd "Santos Sisters" néven futó zenekar 1970-ben vette fel a Blue Öyster Cult nevet, (Kék osztriga kultusz) mely - pályafutásukban sokat segí­tő költő és menedzser, - Sandy Pearlman egyik költeményéből származik. (Egy másik teória szerint a csapat elnevezése, a "Cully Stout Beer" anagrammájaként értendő.) Érdekesség, hogy az Allen Larnier gitáros javaslatára, az "o" betűre került, megkülönböztetésül szolgáló umlaut használatát később több zenekar is átvette, mint például a Motörhead, vagy a Mötley Crüe. Az alakulása óta számtalan tagcserén átment zenekar nem nevezhető igazán termékenynek. Negyven éves pályafutása alatt mindössze 13 stúdió és négy élő albumot adott ki. Az első korong "Blue Öyster Cult" cí­mmel 1972-ben jelent meg. Az alapí­tó Eric Bloom énekes, gitáros, billentyűsön kí­vül ekkor Albert Bouchard dobos, Joe Bouchard, basszusgitáros, Allen Larnier ritmus gitáros, és Donald "Buck Dharma" Roeser voltak a zenekar tagjai. Az első albummal amerikai turnéra induló zenekar azonnal meghódí­totta a közönséget. Még a koncertkörúton megí­rták második korongjuk anyagát, mely 1973-ban "Tyranny and Mutation" cí­mmel jelenik meg. A zenekar, ezt az első két albumot felölelő korszakát, borí­tójuk szí­nvilága alapján a rajongók "The Black and White Years" -nek is nevezik. A BÖC növekvő sikere miatt gőzerővel dolgozik, melynek következményeként 1974-ben érkezik a harmadik album a "Secret Treaties". Az újabb turné hatalmas sikerére való tekintettel a zenekar úgy dönt, hogy itt az ideje egy élő album megjelentetésének. Az 1975-ös "On Your Feet Or On Your Knees" cí­mű korongról a későbbiekben kiderül, hogy egy korszakot zárt le, ugyanis az utána következő 1976-os "Agents Of Fortune" zenei világában már egy komplexebb képet mutató munka. Ez lesz az az album, melyre igazán felkapja fejét a világ. Az "On Your Feet..." mai füllel hallgatva is annyira frissnek hat, hogy szinte elképzelhetetlen 32 éves kora. Hála a remasterizálásnak a hangszerek arányosan, szépen szólnak, és a riffek is jelentős "döggel" szólalnak meg. A BÖC igazi koncertzenekar, és bátran kijelenthető, hogy egyes pontokon megelőzte korát, í­gy egyáltalán nem elhamarkodva biggyesztették rájuk a Heavy Metal zenekar cí­met. Bár az első dal, a "Subhuman" énekdallama és riffje még a Doors, illetve Jimmy Hendrix világát idézi, a második tétel, a "Harvest Of Eyes" rock n' roll alapú szólóbetétjét megelőző kiállásban hallható "hörgés" már igazi "metál", és az utána következő dallamsor is simán elfért volna a későbbi "keménykedő" csapatok valamelyikének, akár az Iron Maiden-nek egyik lemezén is. A "Hot Rails To Hell" és az azt követő, - a BÖC első korszakának egyik legsikeresebb szerzeménye - (a) "The Red and The Black" az "abszolút rock n' roll" kategóriában szállhatnak versenybe. Mindkét szerzeményben hatalmas gitárszólók kényeztetik a hallgatót. A "Seven Screaming diz-busters"-ben egy újabb arcát mutatja a BÖC. A progresszí­v hatásoktól sem mentes majdnem kilenc perces szerzemény alapriffje a west - coast stí­lust idézi meg (pl. Styx) a középrész gigantikus gitárszólójának alapjáról pedig a Deep Purple "Space Truckin"-jának monoton dobbűvészete ugorhat be. Persze mindez sok-sok egyéni í­zzel tarkí­tva. Az énektéma hallatán ismét átlibben a szí­npad felett Jim Morisson szelleme, hogy aztán a vége előtt egy kis közönség hergeléssel egybekötött blues is helyet kapjon. A következő "Buck's Boogie" cí­mű instrumentális rock n' roll őrület a gitárrajongók hét perce lehet, mí­g a "(Then came the) Last Days"-el a gyönyörű basszusjátékkal és igényes hangszereléssel megáldott lí­ra percei következnek. A "Cities on Flame" ismét a döngölő riffelésű hard rock mellett teszi le a voksot, az "ME 262", középrészén egy kis mini gitárpárbajjal ötövözött boogie woogie, a "Before The Kiss(a redcap)" pedig - kissé rajzfilmet idéző vicces motí­vumaival és stí­lus kavalkádjával - akár egy Frank Zappa lemezen is elférne. A "Maserati GT (I ain't got you)" ismét egy dögös rocky kilenc percben, egy hosszú-hosszú gitárszólóval megspékelve. (Ilyeneket a későbbiekben majd egy Angus Young nevű fiatalembertől hallhatunk majd.) A koncertalbum záró darabja egy klasszikus. Az Easy Rider cí­mű kultfilm zenéjeként ismertté váló Steppenwolf sláger, a "Born To Be Wild". Természetesen a BÖC egy kissé megvadí­tva, némi gitár és szintetizátor "nyúzást" is bevetve adja elő ezt az alapművet. A Blue Öyster Cult ezt követen számos sikert és még több felállást ért meg. Többek között néhány évig vendégeskedett itt a három Savatage és egy Megadeth stúdió albumon játszó Al Pitrelli, valamint a Rainbow, Black Sabbath, és Quiet Riot dobos Bobby Rondinelli is. Manapság a három eredeti tag, Eric Bloom, Donald Rooser, Allen Lenire, valamint két fiatal erő, Richie Castellano, és Jules Rodino alkotja a Blue Öyster Cult-ot. Az "On Your Feet Or On Your Knees" nem világmegváltó élő album, de nagyon hangulatos, korát megelőző produktum, melyet a hard rock és a heavy metal születése iránt érdeklődő rajongóknak melegen ajánlok.