Queen - Queen 1.

A Queen hálás téma, gondoltam magamban, amikor megláttam, hogy elérkeztünk 1973-hoz a csapat első lemezének megjelenéséhez. Hosszú időnek kellett eltelnie, mire eljutottak idáig. 1968-ban, Londonban két kollégista srác, Brian May és Tim Staffel úgy döntöttek, zenekart alapí­tanak. Rögtön ki is tűztek egy hirdetést a faliújságra, hogy dobost keresnek alakuló rock zenekarba. Egy leendő orvos, Roger Taylor jelentkezett, akit azonnal be is vettek és megalapí­tották a Smile nevű együttest. Ekkoriban Tim elhí­vta egyik kollégista társát egy bulira. Freddie Bulsara rögtön rajongójává vált a csapatnak. Bár 1969-ben a Mercury Records-nál lehetőséget kaptak, és fel is vettek néhány számot, mégis a sikertelenség arra az elhatározásra vitte Őket, hogy feloszlatják a csapatot. Tim Staffel elment a Humpy Bong formációba, a többiek meg ott maradtak, (pestiesen szólva) megfürödve. Hogy a következőkben leí­rt történetnek mennyi igazság alapja van, azt nem tudni, de ha csak anekdota, akkor is aranyos. Az utolsó Smile koncert alkalmával, amikor már látszott, ez csapat nem váltotta be a hozzáfűtött reményeket, Freddie Bulsara bement az öltőzőbe és feltett egy kérdést a fiúknak: "Szeretnétek igazán sikeresek lenni?". "Igen" -felelték. "Akkor én leszek az énekesetek és a zenekar ezután a Queen nevet fogja viselni." - mondta a döbbenettől lemerevedett arcoknak. Állí­tólag Brian és Roger teljesen hülyének nézte az ifjú Freddie-t, de úgy gondolták, aki ennyire pofátlan, abban lehet valami. Már csak egy basszusgitáros kellett ahhoz, hogy megalakuljon minden idők egyik legsikeresebb rock zenekara. Állí­tólag a hatodik próbálkozás után találták meg John Deacon-t. Bulsara Mercury-ra változtatta a nevét és elindult a dalszerzés, valamint a koncertezés kisebb helyeken. Egyszer csak jött egy lehetőség. Felkérést kaptak, hogy teszteljenek egy készülő stúdiót, cserében ingyen készí­thettek demokat, de ennek sem lett igazán nagy sikere. 1972-ben figyelt fel a Trident egyik producere a csapatra, aki már ismerte az előéletüket. Szerződést kötött velük egy lemezre, de azzal a feltételekkel, hogy a stúdiót csak akkor használhatják, amikor másnak nem kell. Így a Queen első albuma éjszaka, hétvégén, hajnalban, ebédidőben és más lehetetlen körülmények között készült. És még ez sem volt elég, mert ugyan az anyag nagy nehezen kész lett, de mégsem adták ki. Jó egy évvel később az EMI és a Trident megegyezett az album kiadásáról. Rögtön el is küldték a csapatot egy turnéra a Mott The Hoople előzenekaraként, ahol már akkor fölénőttek a feladatnak. A sikertörténet elindult! Az album nagyon érdekes anyag. Talán ha egy mondattal jellemezné az ember, akkor azt tudná mondani: ez a "keresem a helyem" lemez. Úgy érzem, nem tudták még eldönteni, hogy Ők most valóban milyen stí­lusú zenekar. Időnként iszonyat dögös hard rock-kal sokkolnak, de már érezhető a Mercury által fémjelzett fantasztikus vokálokkal teletűzdelt, nagy í­vű szerzemények hatása is. Tudom nem ez a lemez a meghatározó albuma a Queen-nek, de akik elsőre ilyen albumot tolnak a közönség hallójárataiba, azoknak általában még ebben az időkben is két lehetőségük volt. A biztos bukás, vagy a még biztosabb siker. A Queen a másodikat "választotta". Nem véletlenül. Stí­lust teremtettek már akkor. A Queen stí­lust, amit azóta sem mert utánozni senki, maximum beépí­teni a zenéjébe. Sokan mondják, ha nem lett volna Mercury, akkor egy átlagos rock zenekar lett volna belőlük. Lehet, hogy igazuk van azoknak is, akik ezt mondják, de a Queen, négy fantasztikus ember egyedi ötlete, és annak megvalósí­tása.