Ez az album a lelkem egy darabja - Interju a VS énekes David David DeFeis-szel és a dobos Frank Gilchriest-el

A VIRGIN STEELE hivatalos weblapja egy interjút közölt a dobos Frank Gilchriest-el és az énekes David DeFeis-szel az új album kapcsán, melyből többek között megtudhatjátok, miről is szól pontosan a Vision of Eden, hogyan készült a lemez, és kik az ál-sztár dobosok a metalban. K: Éppen az új album megjelentetésére készültök. Hogyan tudnátok jellemezni a lemezt, miről is szól? Melyek a kedvenc momentumaitok a lemezen? Gilchriest: Hmm, hogy milyen is? Dallamos, romantikus, barbár epikus power metal. Dave dallamai, a mesterségbeli tudása, a harmoniák használata a legjobbak, amit ki tudott hozni magából. Végeredményképpen elég sok musical-es pillanat van a lemezen, olyanok, melyek túlmutatnak a műfaj hagyományos jellemzőin, keretein. DeFeis: Az album tele van epikus barbár-romantikus dallal, melyek olyan érzelmeket tükröznek, mint gyötrődés, fájdalom, halál, szerelem. Olyan gondolatok mentén alkottam, mint a lét és a lélek szenvedése, az édeni vágyakozás elérhetősége, miért élünk, és miért halunk meg A Vision of Eden nem békéről, boldogságról, örök nyugalomról, szól, épen ezek ellenkezőjét tükrözi.: a nyughatatlanságot, küzdelmet, szenvedést, uralmat, a kultúrák hanyatlását, az emberi létezés kí­njait és romlását. Az album mondanivalóját a természeti vallások szétrombolása, az Isteni princí­piumtól való megkülönböztetésük és pusztulásuk ihlette.Ezek pusztulásban első csapás az Atya-Fiú princí­pium megjelenése volt, majd a szervezett vallások fejlődése. Az album központi alakja Lilith, Ádám első felesége, kinek kapcsolatát tükrözik a dalok Istennel és Ádámmal. Egyébként ezek a dolgok a mára is vonatkoztathatóak. Több kedvenc számom is van: 'The Hidden God', 'When Dusk Fell', Angel Of Death' , de minden dallal elégedett vagyok. K: Az album szeptember 8-án jelenik meg. Milyen újdonságot várhatunk? Gilchriest: A CD a feminiáris, matriarchális vallások pusztulásáról szól, melyekre a patriarchális társadalom rákényszerí­tette saját ideológiáját, világképét. Nem is tudom, miben különbözik ez az album a többi művünktől, abban viszont biztos vagyok, ezek a dalok David legjobb kompozí­ciói, dalí­rási képessége egy újabb szintre emelkedett a lemezen. DeFeis: Az album a Virgin Steele lelkéből, szí­véből ered. Mindig megpróbálunk újabb elemeket beemelni a stí­lusunkba, nem kí­vánjuk folyton ugyanazokat a dolgokat ismételni. Ez az album most még inkább melankolikusabb, mint ami eddig jellemző volt ránk. A Virgin Steele albumok elég sok időt igényelnek, hogy igazán ki tudjanak teljesedni. K: Elégedettek vagytok a kész produktummal? A terveitek szerint sikerült minden? Gilchriest: A CD eltér a műfajban szokásos anyagoktól. Ez egy szí­vből jövő munka, érdekes történettel, egy működő minta a mai őrült világra is. A kedven számom a lemezen a "God Above God". Akárhányszor meghallom, könnyeket csal a szemembe. A teljesí­tményemmel elégedett vagyok, persze a dob hangzása egy külön dolog. Először használtunk digitális dobfelszerelést, és a végeredménnyel nem igazán vagyok kibékülve. Kissé félrevezető, hiszen a hangzása alapján az emberek meggyanúsí­thatnak azzal, hogy nem is én dobolok, hanem valami programot használtunk, és ez eléggé aggasztó. Keményen dolgoztam, a teljesí­tőképességem határait elérve, és ha hallgatom az anyagot, a hangzás szinte támadás a stí­lusommal szemben. Ez í­gy gépi minőség lett, ami a digitális felszerelés használatából ered. Sajna kevés volt az idő, hogy ismét feldoboljam a cuccot egy valódi, hagyományos felszerelésen. Mindig büszke voltam arra, hogy igazi old school dobosként nem használok semmi fajta elektromos kütyüt, samplert, satöbbit, mégis, a Visionnál szakí­tottam ezzel az elvemmel A digitális felvétel gyorsabb és olcsóbb. Sajnálom, hogy ilyen szempontból csalódás lett a vége. Az a baj, hogy a digtiális technológia által nehéz megkülönböztetni, ki a jó dobos, és ki nem. Digitális dobokkal egy csomó olyan kutyaütő dobos tud a stí­údióban remekelni, kiknek se stí­lusa, se tehetsége nem lenne ilyen minőségű produkcióhoz. Valójában olyankor te a producert hallod, és nem a dobost. Rosszul vagyok, mikor koncerten meghallom ezeket a srácokat, akik a triggereik nélkül úgy szólnának, mint a bádogköcsög. Meglepetésemre, a rajongók nem érzékelik a különbséget. Nem mondok neveket, de meglepődnél, mennyi dobos van, kik semmik lennének a digitális technológia nélkül. Egyszer, egy hí­res német speed metal banda koncertjére mentem volna, ám a helyszí­nre érkezve hallottam, hogy elmarad a buli. Hátramentem a szí­npadhoz, megnézni, mi a gond, és kiderült, hogy a dobos srácnak tönkrement a computer cucca, és anélkül nem tud játszani.. Ugyanakkor a stúdió lemezükön a srác olyan volt, mint egy második Dave Lombardo. Láttam a kétlábdob pedálját, mely úgy volt megbütykölve, hogy éppen csak hozzá kellett érni, hogy szóljon. Az egész metal érában vannak ilyen dobosok, különösen a death metalban, akikről a fanok azt hiszik, milyen remek dobosok. Számomra a digitális technológia csak abban segí­t, hogy megszabadí­tson az erőmtől és a kreativitásomtól. Én szí­vesebben hallgatok egy valódi, természetesebb hangzást, még ha nem is annyira tökéletes. Remélem, sosem fogok abba a kategóriába esni, mint az emlí­tett dobosok. Arra törekszem, hogy művészként fejlesszem magam. Aki csalódott bennem, és úgy gondolja, hogy bizonyos részeken nem én játszom, az jöjjön el a koncertjeinkre és ott minden kétségét el fogom oszlatni. DeFeis: Én elégedett vagyok a teljesí­tményünkkel, hogy sikerült több stí­lusban is énekelnem, és Frank játékát is jónak tartom. Tényleg végig ő dobol az albumon, nem használtunk computereket. Úgy gondolom, hogy a gyorsabb számoknál a digitális dob több mint kitűnő. Igazából sosem voltam teljesen elégedett a végső keveréssel, és olyan vagyok, hogyha nem lenne határidő, még mindig a Noble Savage-nél tartanánk. . Minden attól függ, mi az, amit hallani akarunk. Ez a hangzás nem áll távol a kompozí­ció szellemétől, persze szerettem volna, ha lett volna még egy kis idő csiszolni rajta és esetleg másik stúdióban is felvenni. A keverés egy teljesen relatí­v és szubjektí­v dolog. K: Hogyan zajlott az alkotási folyamat? DeFeis: Nem mentem el a stúdió mellől, mí­g ki nem dolgoztam teljesen az összes számot. Elég egyszerű a munkamódszerem: a dalokat akusztikus zongorán komponálom meg, s egy kis olcsó kazettás magnót használok az ötleteim rögzí­tésére. Ezek után elmentem a stúdióba, ahol csináltam egy gyors demot, amit megmutattam a csapatnak. Mikor aztán megtanulták a részeiket, elkezdtük a felvételt. K: Melyik időszak volt szerinted a legerősebb a VS történetében? Gilchriest: Szerintem az Invictus éra és a hozzá kapcsolódó turné. Bár lehetséges, hogy kicsit elfogult vagyok azzal az időszakkal, melyben már itt játszottam. DeFeis: A mostani. A legszebb óráinkat éljük, és úgy hiszem, hogy a következő év rengeteg csodálatos eredményt fog produkálni.