Lemmy: 49% Motherfucker, 51% Son of a Bitch

írta Adamwarlock | 2011.03.04.

Megjelenés: 2011

Kiadó: Megaforce Records

Weblap: http://www.lemmymovie.com

Stílus: 

Származás: 

Dalcímek

Értékelés

Elsősorban a Lemmy: The Movie című dokumentumfilmet tartalmazza a dvd. Maga az anyag jóval több, mint egyszerű interjúkkal tarkított történeti bemutató: a felvétel készítői a Lemmy Kilmister jelenség mélyére kívántak leásni. Ilyen formán egy vérbeli sztorizgatós film kerekedett ki az egészből, ami mindennek nevezhető, csak egysíkúnak nem.

-Külcsín:

Ebben a tekintetben a dvd doboz és borító teljesen rendben van. Szép fehér, benne egy kopottas mono kép Lemmyről, körbevéve az elmaradhatatlan pikk ásszal. A cím már önmagában is nagyon vicces, s igazából a kiadvány bebizonyítja, hogy a ,,motherfuckerség” és a ,,son of a bitch”-ség mennyire nem is igaz a főszereplőnkre. Összességében nem nagy szám a kinézete, de legalább nem is lett valami esztétikai borzadály. Aminek örülök, hogy a borító nem lett teleaggatva Motörhead logókkal, ezzel is elkülönítve, hogy a film nem az együttessel, hanem csakis a frontemberrel kíván foglalkozni.

7/10

-Tartalom:

Azt gondolnánk, hogy minden rocker öregapja egy megveszekedett, határozott, keményvonalas iszákos. Ezzel szemben az egész anyag azt mutatja be, hogy mennyire egyszerű (jó értelemben), szerény és szimpatikus figura is valójában Lemmy. Jó látni a fia iránti szeretetét, a rajongását a zene iránt, a tiszteletét az elődjei felé. A felvételeken nagyon is látszik, hogy két személyiséggel van dolgunk. Először is van a Lemmy, aki a színpadon áll mint a rock ’n roll élő istene, és van a Lemmy, aki pedig kissé bizonytalan léptekkel halad a lemezboltban vagy remegős kézzel rágyújt egy cigire és az életéről mesél. Félreértés ne essék, a fickó nem tűnik megtört öregembernek, de már látszik rajta egyfajta fáradság. Persze, ez nem a zenélés felé mutatkozik meg, hanem mintha a világ dolgai merítették volna ki Mr. Kilmistert. Lakása egyszerű, sőt kifejezetten rendetlen. Szobái hemzsegnek a náci ereklyéktől és a motörheades relikviáktól, de nagy részük ezeknek is csak egymásra van dobálva. Az öreg nem él fényűzésben. A felvételen beszélő Dave Grohl remekül fogalmazza meg hősünk jelenségét: Lemmy nem az a fajta zenész, mint a Keith Richards félék, akik ,,túlélték a ’60-as éveket”, és most a régmúlt fényükből táplálkozva szupermodelleket döngetnek egy párizsi luxusszállodában. Lemmy most is valahol szürcsöli a whiskey-kólát, és zenél. Jelentsen ez turnét vagy akár új lemezfelvételt.

A film csak nagy vonalakban követi a Motörhead frontemberének életrajzát. Kiemel ugyan néhány momentumot a karrierjéből, de főleg a rock ’n roll tábornokának mindennapjaira fókuszál. Azokat a személyeket és helyeket mutatja be, amik nagy hatással voltak rá és munkásságára. Egy kissé otthontalan figura bontakozik ki a nézők előtt, akinek a háza mindössze egy hely, ahol aludhat. Csakis az úton, turnén, a stúdióban, a bárpultnál vagy épp egy nyerőgép előtt ülve érzi jól magát. Sokan irigyelnék az életmódját, de Lemmy maga is rávilágít: nem ez a legjobb sors, amit egy ember kívánhat magának. Sokat nyert vele, de legalább annyit bukott is rajta. Számos barátot elveszített vagy éppen a szeme láttára tették magukat tönkre és haltak meg. Igazi családja sohasem volt, így mindvégig magányos farkas maradt.

A mélyen emberi vetület mellett megmutatkozik számunkra Lemmy, a legenda. Zenésztársai történeteiből, a közönség rajongásából és saját maga elkötelezettségéből megpillanthatjuk azokat a mozgatórugókat, amik tovább és tovább vitték őt a pályafutása során, és erőt adtak neki a folytatáshoz. Összességében van itt minden: emberi történetek, magasztos pillanatok, legendás alakítások és az a fanyar humor, ami Lemmyt jellemezte egész élete során. Remek rendezői, vágói és operatőri munkát kapunk, ami nem kevesebb mint három év termése. Mindenképp érdemes megnézni.

10/10

-Extrák:

A film mellé kapunk egy tonnányi extra anyagot is, amelyek a címszereplő elmondása szerint legalább olyan jók, mint maga az alapfelvétel. Nos, ezt én nem tudom így eldönteni. Szerintem inkább kiegészítik a filmben szereplő információkat. Megkapunk néhány riportot teljes hosszúságban, humoros anekdotákat, néhány felvételt, amin a Metallica ismételten bebizonyítja, hogy nem nagyon kéne Motörhead számokhoz nyúlniuk, sőt még arra a kérdésre is választ kapunk, hogy kinek kéne játszania Lemmyt egy életrajzi ihletésű játékfilmben. Tehát lehet szemezgetni, érdemes is.

8/10

Pontszám: 9