Mötley Crüe: Saints of Los Angeles
írta TShaw | 2010.01.22.
A Mötley Crüe a 80-as évek egyik meghatározó csapata volt, de ahogy a 90-es években mindenki elvesztette a fonalat, úgy ők is alaposan megzavarodtak az új zenei irányzat megjelenésével. Ebből a zavarodott állapotból nagyon sokáig nem is voltak képesek kimászni. Vince Neil énekes távozása után John Corabival létrehoztak egy lemezt, ami teljesen elütött az addigi stílusuktól (Mötley Crüe), és ennek megfelelően meg is bukott. Később, az újraegyesülés után megint előálltak valami furcsasággal (Generation Swine), ami ugyan minőségben felülmúlta az elődöt, de még mindig nem tudta visszahozni a régi dicsfényt. A 2000-es New Tattoo azonban már bíztató anyag volt, és nyolc év, na meg Tommy Lee visszatérése után végre megérkezett a folytatás is a Saints of Los Angeles képében. A SOLA gyakorlatilag logikus folytatása a New Tattoo-nak, és mint ilyen, sajnos a régi lemezek hangzását és hangulatát nem nagyon tudja visszahozni, de ettől függetlenül nagyon jó album lett. A hangzás korszerű és egységes, de a dalok mégsem mosódnak össze. Jól megírt, szinte kivétel nélkül kislemezre termett nóták ezek, ami feltehetően annak köszönhető, hogy a dalszerzésben igen tevékenyen részt vett egy DJ Ashba nevű úriember - gondolom, őt nem kell bemutatnom. Ashba szerepe és jelenléte egyébként számomra nem egészen tiszta, mert néhány dal hallatán nagyon könnyen hajlamos vagyok azt hinni, hogy bizonyos gitárrészeket ő játszott fel Mick Mars helyett. Szintén a dalszerző részlegben találjuk James Michael-t is, aki Nikki Sixx puszipajtásaként már a New Tattoo dalainak megírásában is segédkezett, egyébként pedig a Sixx: AM tagjaként lehet ismerős a nagyérdeműnek. Maguk a nóták a régi, jól bevált témák körül forognak, és természetesen néhányszor még az a bizonyos univerzális angol nyelvű káromkodás is megcsapja a fülünket, de hát ettől is Mötley a Mötley. Az album most is egy rövidebb, felvezető darabbal nyit, ami a Shout at the Devil és a Dr. Feelgood albumokat idézi meg, de igazán csak a címadó daltól és a MF of the Year-től kezd izgalmassá válni a dolog. Érdekes momentum, hogy néhány ponton sikerült visszanyúlni a 90-es évek grunge-os, nu metal-os hangzásához, és itt bizony ezek a nyúlások jól sülnek el. Az Animal in Me például erős és hangzatos dal, és kimondottan jól áll a bandának. Bár akkoriban tudtak volna valami ilyesmit összehozni! Tommy Lee nu metal felé mutatott vonzódása is kiérződik az albumból, de ez sem annyira tragikusan, hogy tönkrevágja a feelinget. Zavaró momentum viszont, hogy nyoma sincs lassabb számoknak, pedig számomra egy You're All I Need még mindig nehezen feledhető, de azt hiszem, az ilyen dalok hiánya nem fog mindenkit bosszantani... Szintén egy kicsit furcsa és nehezen értelmezhető számomra az egész csapatra jellemző "elsötétedés", ami ezeken a számokon, a videoklipeken, de még az egyszerű promo fotókon is nagyon jól érezhető. Értem én, hogy a rengeteg ivás és szívás után a srácoktól körülbelül ilyesmire számíthatunk és Mick egészségi állapota is ezt tükrözi, de attól még túlzásnak érzem ezt a külsőséget. Mindenesetre tényleg ez legyen a legnagyobb probléma!
Abban egyébként biztos vagyok, hogy a technika segítsége nélkül Vince képtelen lenne így elénekelni ezeket a dalokat, de ez már nem is igazán lepi meg az embert. Végeredményben, ha nyugtázzuk, hogy mit várhatunk a modern Mötley Crüe-től, és nem ragaszkodunk mindenáron egy 80-as éveket megidéző albumhoz, akkor a SOLA nagyon jól el fog szórakoztatni minket. Annak ismeretében, mennyire nem volt a csapat a helyzete magaslatán az elmúlt 18 (!) évben, egy remek albumot hoztak létre 2008-ban, aminek kíváncsian várjuk a folytatását, hátha az is ilyen jól sül majd el. Zenészek:
Vince Neil: ének
Mick Mars: gitár, háttérvokál
Nikki Sixx: basszusgitár, háttérvokál
Tommy Lee: dobok Számlista:
01. L.A.M.F.
02. Face Down in the Dirt
03. What's it Gonna Take
04. Down at the Whisky
05. Saints of Los Angeles
06. M*therfucker of the Year
07. The Animal in Me
08. Welcome to the Machine
09. Just Another Pycho
10. Chicks = Trouble
11. This ain't a Love Song
12. White Trash Circus
13. Groin' Oout Swinging A kedvenc lemezeim sorozat további részei
Legutóbbi hozzászólások