„Folytatni szeretném a tanulást, jobb akarok lenni”: Interjú Anneke van Giersbergennel (VUUR)

írta Wardrum | 2018.03.26.

Bár az interjú nagyon fontos eszköz arra, hogy az előadó kapcsolódhasson a közönségéhez, de általánosságban nem elvárható, hogy a sok utazás, koncert és állandó lemerültség következtében még vidáman, csipkelődve és mosolyogva tegyen eleget ennek a kötelességnek. De nem Anneke. Ő a színpadon is és négyszemközt is ugyanolyan energikus, életvidám és lefegyverzően kedves. Bár nagy múltat tud maga mögött, a jelene sem kevésbé izgalmas és ígéretes, ezekről és természetesen minden másról is faggattuk. Ő pedig készséggel állt rendelkezésünkre. Részletek a hajtás után!

Hard Rock Magazin: Köszönjük szépen az interjú lehetőségét, valamint hogy itt lehetünk! Nem semmi ez a hely! (Az interjú az A38 backstage helységében / gyomrában készült)

Anneke van Giersbergen: Lenyűgöző, igaz?

HRM: Te koncerteztél már itt?

AvG: Igen, de csak egyszer. Talán 2010-ben?

HRM: Valószínűleg az volt a legutóbbi alkalom, amikor interjút adtál nekünk!

AvG: Hm. Lehetséges.

HRM: Én egész biztos vagyok, mert lesz azzal kapcsolatban is kérdésem! Vágjunk is bele! Milyen a turné, jól érzitek magatokat?

AvG: Nagyszerűen! Ez az első headliner turnénk a VUUR-rel.

HRM: És most már azt is tudom, hogy kell kiejteni!

AvG: Igen, „Vűűr”. (mosolyog)

HRM: Mesélnél nekünk egy kicsit arról, hogyan jött egy súlyosabb zenét játszó zenekar ötlete?

AvG: Már nagyon régóta szerettem volna elkészíteni a saját „súlyos” lemezemet. Jó sok mindent csináltam persze a The Gathering utáni években, és imádtam mindent, amivel foglalkoztam. Rengeteget tanultam ezalatt. Együtt dolgozhattam ezekkel a fantasztikus arcokkal, Devin Townsenddel, Arjen Lucassennel, a Moonspellel. De tudod, sose volt saját zenekarom. Akikkel játszhattam saját dalokat. Aztán jött a The Gentle Storm, amit Lucassennel alapítottunk. Kicsit később odaálltam elé, és azt mondtam, szeretném turnéra vinni ezt a műsort. Viszont, mint tudjuk, ő nem nagyon megy turnékra. Így hát megkértem, hogy segítsen nekem összeállítani egy zenekart csak a turnézás kedvéért. Egyik dolog követte a másikat, és hirtelen egy rakás professzionális zenész társaságában találtam magam. Úgy éreztem, ha szeretnék egy saját egy lemezt, akkor itt a tökéletes alkalom. Megkérdeztem hát ezeket a zenészeket, hogy van-e kedvük csatlakozni egy most születő zenekarhoz. És mind igent mondtak!

HRM: Gondolkodás nélkül?

AvG: Hát azért volt, aki elgondolkodott. (nevet)

HRM: A VUUR mennyire csapatmunka? Együtt rakjátok össze a dalokat, vagy te tartod kezedben a gyeplőt?

AvG: Nos, mondhatjuk úgy, hogy ez az én zenekarom, az én ötleteim, úgyhogy akár mondhatnánk így is, de szerintem inkább a kettő közötti határeset. Megszabtam az irányt és utána kérdeztem meg, hogy van-e kedvük csatlakozni hozzám. Joost (van der Broek, a lemez producere) és én írtuk meg a dalok nagy részét, de azért kaptunk külső segítséget is. Például Daniel Cardosótól (Anathema) vagy Esa Holopainentől (Amorphis).

HRM: Milyen természetű volt ez a segítség?

AvG: Dalokra és dalszerkezetekre vonatkozó ötletekkel, riffekkel szolgáltak, éppen ami eszükbe jutott. De hogy visszakanyarodjunk a kérdésedhez: ugye az elején meghatároztam az irányt, viszont nem akartam, hogy a zenekar belőlem és néhány random srácból álljon. Ezért is adtam az együttesnek nevet. Mindegyik tagunknak megvan a maga múltja, a maga karaktere, és nem akartam, hogy láthatatlannak érezzék magukat. Amikor befejeztük a dalok írását és elkezdtünk a felvételen dolgozni, a tagok még akkor is fantasztikus ötletekkel álltak elő, rajta hagyták a kezük nyomát minden dalon. És ez is óriásit dobott a színvonalon.

HRM: Valóban sokkal inkább együttesnek tűntök, mint szólóprojektnek.

AvG: Igen, és ennek így is kell lennie, de akkor is van egy kapitány! Emellett azért fontosnak tartottam, hogy zenekarként is működőképesek legyünk. Most, hogy turnézunk és rengeteg időt töltünk együtt – annak ellenére, hogy a The Gentle Storm miatt eddig sem volltunk egymásnak idegenek – egyre jobban összeszokunk és rájöttem, hogy még jobban bele akarom a gitárosaimat vonni a zeneírásba. Hihetetlen szerzői képességeik vannak! Egyszerűen brillíroznak.

HRM: Tehát többet szeretnéd őket „használni?”

AvG: Így van!

HRM: Ha már ráterelődött a szó a zeneírásra, megosztanád velünk az új album mögött megbúvó inspirációidat, hogy mi ihletett a dalok megírására?

AvG: Nos, rengeteget beszéltem Joosttal az írás során. A The Gentle Storm óta ez az első saját albumom és nagyon nem szerettem volna, ha bárki – producer, kiadó – megmondja nekem, hogy milyen legyen. Maszkulin, gitárorientált zenét szerettem volna, túlzó refrének és grandiózus hangszerelések nélkül.

HRM: Tehát egyfajta arcbamászó anyagot?

AvG: Így van, egy kemény, progresszív lemezt. De a csavar a melódiákban és a szövegekben jelentkezik, ugyanis azok szándékoltan szép ívelésűek, femininek lettek. Miközben a zenei háttér továbbra is egy izmosabb, férfiasabb kontrasztot ad.

HRM: Valóban érdekes ez az ellentét, a zene keménysége és a te hangod, dallamaid. Jó hallani, hogy ez ennyire tudatos döntés volt. Bontsuk ki egy kicsit a gitár-témát! A fotósunk, TT kiszúrta, hogy már jó ideje Gibson gitárokon játszol, ami a maga klasszikusabb hangzásával elég érdekes választás ebben a zenei környezetben. Honnan jött az ötlet?

AvG: Nos, az ötlet nagyon egyszerű: ez nem egy metal gitár, hanem valami más. A srácok a zenekarban héthúros gitárokon játszanak, amikhez ugye a nagyon kemény hangzásokat társítjuk. Ezek szinte precíziós hangszerek, én emellett inkább csak akkordokat szerettem volna játszani. Imádom a Gibson SG modelljét. Nem vagyok gitármágus, de mindig odavoltam ezekért a hangszerekért, már gyerekkoromban is. Ha jól emlékszem, 15 évvel ezelőtt vettem az elsőt, és én voltam a legboldogabb lány a világon! Ma már szerződésem is van velük, jelenleg egy piros modellen játszom, csodás hangja van, remekül is néz ki, alig tudom letenni!

HRM: Ugye ma este is hallani fogjuk?

AvG: Hát persze! (nevet)

HRM: A gitárok után térjünk ki egy kicsit az éneklésre is! Lehet, hogy csak én hallom így, de a hangod ezen az új lemezen sokkal polírozottabban és klasszikusabban szól, mint eddig bármikor. Átestél mostanában valamilyen technikai változtatáson vagy csak a természetes evolúciót halljuk?

AvG: Igazából minden alkalommal, amikor énekelek: tanulok, vagy legalábbis igyekszem tanulni.  A közreműködéseim során rengeteg mindent tudtam meg az éneklésről és az előadásmódról, gyakorlatilag magáról az életről is. Ugyanis valamit tudni kell az éneklésről. Itt a tested a hangszer. És ez a hangszer mindig a kivetülése annak, aki éppen vagy. Mint személy, mint lélek, mint emberi lény. Akármilyen fázisában vagy az életednek, akármit csinálsz: hallatszik a hangodon. Ha valaki 14 éves kora óta issza a whiskyt és ma 60 éves, annak ez már hallatszik a hangján. Igaz? Ugyanez a helyzet, ha valaki dohányzik.

HRM: Tehát számodra ez egy vég nélküli tanulás?

AvG: Így van. Tulajdonképpen elégedett vagyok ma azzal, amire képes vagyok. Kevés olyan területe van az életemnek, amivel elégedett lehetek, de ez az. Mindazonáltal folytatni szeretném a tanulást. Jobb akarok lenni. Az, hogy olyan arcokkal dolgozhattam, mint Devin Townsend vagy Arjen Lucassen, rengeteg mindenre megtanított. Előadásmódról, stúdiózásról, éneklésről. Szinte mindenről. Ezen az úton szeretnék továbbhaladni.

HRM: 8 évvel ezelőtt, amikor beszélgettünk veled, azt mondtad, hogy egyelőre nem tudod, hogy a fiad szeretne-e hangszeren játszani vagy zenével foglalkozni. Mi ezzel most a helyzet?

AvG: Haha, jó kérdés! Olyan szinten van benne a zenében, hogy rengeteget hallgatja. Nagyon bírja az agyasabb, progresszívabb dolgokat, rengeteg szólammal, sűrűn váltakozó ritmikákkal. Egyáltalán nincsen oda az egyszerű zenékért. Nagyon szép hangja van, persze minden anya ezt mondja a saját gyerekéről! (mosolyog) Valamint elkezdték érdekelni a húros hangszerek, néhány héttel ezelőtt már az én guitalelémmel is szórakozott egy kicsit. De a fő érdeklődési köre a vizuális művészet, ezen belül a rajz. Nagyon jól rajzol és jelenleg is grafikus iskolába jár.

HRM: Végül, de egyáltalán nem utolsósorban: az albumotok különböző városokról szól. A Wikipedia-oldalad szerint ez a 15. alkalom, hogy Budapesten játszol. Ha a mi fővárosunk is felkerült volna a lemezre, milyen dalt kapott volna?

AvG: Óóó, nagyon jó kérdés, ugyanis Budapest az egyik legszebb város a világon, imádom! És micsoda történelme van! Rengeteg minden történt itt, Európa keleti részén, sok konfliktus és ebből Budapestnek is kijutott. Imádok olvasni róla. Azt hiszem, mindenképpen valami romantikus hangvételű dal lenne. Tudom, hogy nem mindenkinek könnyű itt az élet, nem olyan romantikus és kellemes, mint amilyennek mi, „turisták” látjuk. Történetileg, gazdaságilag és politikailag is nehéz időkön ment keresztül. De amikor kilépsz az utcára vagy csak kinézel innen a hajóból, eléd tárul ez a csodálatos látvány! Ezt a kettősséget próbálnám meg dalba foglalni.

Készítette: Wardrum
Fotók: TT